"Hangyászsünök, tatuk, pekarik, papagájok, majmok, anakondák és nagymacskák: a Pantanal Földünk biológiailag legsokszínűbb területe az afrikai szavannák után."

A nap már alacsonyan jár, amikor úgy döntünk, megállunk. A Transpantaneira vörös csíkja két ellenkező irányba vágja ketté a lápvidéket, a kiszáradó tavak partján jabirugólyák, gémek és ragadozó madarak százai tolonganak a verdeső halak és kajmánok között. Táborverés közben kíváncsi vízidisznók merészkednek közel, és a mellettünk tornyosuló faóriásról arapapagáj csapat méltatlankodik jelenlétünk miatt. A nap vörösen alábukik, rázendítenek a békák, megjelennek a cikázó lappantyúk és denevérek, mi pedig elindulunk az egyik mellékúton lámpákkal, hátha sikerül meglesnünk egy vadászó jaguárt vagy ocelotot.

Akik velünk tartottak a tavalyi Pantanal-túrán, elmondhatják, hogy az utolsó napokban az út mellett sütkérező kajmánok és a fákról figyelő kányák, jégmadarak már csak egy lusta legyintést váltottak ki belőlünk, annyira megszoktuk, hogy nap, mint nap hihetetlen fajgazdagságot láthatunk magunk körül. Még úgy is sikerült számos különleges fajt lencsevégre kapni, hogy az esős évszak végén mentünk, amikor a vízszint még magas, és a legtöbb élőlény mélyen eltűnik a végtelen lápvilágban. Idén a száraz évszak végén, szeptemberben indulunk neki a Pantanálnak, amikor a maradék vízért elkeseredett küzdelem folyik - ragadozók és növényevők ezrei vándorolnak a folyómedrekhez, itatókhoz, tavakhoz. A közlekedés ilyenkor a legkönnyebb, az utak járhatóak, az év nagy részében vízzel körülvett fazendákat és birtokokat ismét meg lehet közelíteni.

Vándormadarak felhői vonulnak éjszakai szállásaikra naplemente után, sok állat pedig most költi tojásait, szoptatja kicsinyeit, hogy amikor megérkeznek az októberi esők, ismét megkezdjék a küzdelmet a mindent elárasztó vízzel. Hangyászsünök, tatuk, pekarik, papagájok, majmok, anakondák és nagymacskák: a Pantanal Földünk biológiailag legsokszínűbb területe az afrikai szavannák után. A viszonylag kis távolságok miatt kevesebbet utazunk járművekkel, inkább egy-egy bázisról fedezzük fel több nap alatt a vidéket. Ez tökéletes lehetőség amatőr természetfotósok számára, hogy élesben próbálják ki tudásukat, és olyan képeket készítsenek, amiket máshol évek alatt is nehéz lenne. A csapatot fotós kíséri, akivel nem csak a természet- és útifotózás gyakorlati tudnivalóit gyakorolhatjuk, hanem lehetőséget kínálunk egy valódi felsőkategóriás, digitális tükörreflexes fényképezőgép és objektív kipróbálására.

A szabad helyek alakulása:

2009. február 20: 11 fő

INDULÁS ÉRKEZÉS
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ




Egyéb információk

1. nap: Érkezés Cuiabába

Mindenkit begyűjtünk Cuiabá repülőterén, és egy csendes, tiszta szállásra viszünk, ahol másnap reggelig lesz idő tisztálkodni, pakolni és pihenni.

2. nap: Cuiabá - Poconé - Transpantanería

Kora reggel elindulunk kisbusszal a Pantanal felé. Megállunk egy utolsót bevásárolni, majd Poconé után már a Transpantaneíra nevű, nem éppen tanulóvezetőknek ajánlott út vízmosásait kerülgetjük. A Transpantaneíra autópályának, a teljes Pantalnalt átszelő tranzitútvonalnak indult, ha a természet nem bizonyul erősebbnek. Dollármilliókat költött rá a brazil kormány, de mára csupán egy autónyi szélességű, többszáz fahídon átvezető földút vezet a mocsár szívébe. Késő délután érkezünk a táborhelyünkre, ahol sátrainkból hallgatjuk a bőgőmajmok és gallyazó madarak kiáltásait.

3. nap: Transpantanería

Sötétben kelünk, és még alig pirkad, amikor már kisbuszunkban kapaszkodunk a Transpantanería felett. Lassan haladunk, és mint egy afrikai szafarin, mindenki figyel. A fényszórók fényében éjjeli vadászatról visszatérő macskaféléket láthatunk, a törpe szarvasok és foltos szakarik is lassan előbújnak a bokrok közül. Ha állatot látunk, megállunk és igyekszünk megközelíteni, itt mindenki felváltva gyakorolhatja cserkésző tudását. Helyenként letérünk a főútról, és fészkelő sasokat, ritka emlősöket, különleges tisztásokat keresünk fel. Még délelőtt visszatérünk szállásunkra, ahol kiadós ebéd után felvesszük a helyi ritmust, és aludni térünk. Délután ébredünk, és kipihenten hallgatjuk a helyi vadőr előadását a Pantanal természetvédelmi problémáiról. Este tábortűz, rablónyárs, buli.

4. nap: Transpantanería

Ismét hajnalban kelünk, ilyenkor látni a legtöbb állatot, és egy újabb területet járunk be gyalog. A táborhoz visszatérve összepakolunk, és kis mellékutakon behatolunk a kiszáradt mocsár mélyére. A helyiek elmondásai alapján papagájtelepek nyomait követjük, fészkelő gólyákat fotózunk vagy éppen a kajmánok vacsoráját lessük meg. Este gyalog vágunk neki az ingoványnak, itt, a Parque Nacional do Pantanal Matogrossense sűrűiben tanyázik a jaguár, Dél-Amerika legnagyobb ragadozója. Ha szerencsénk van, láthatjuk, amint éjszakai vadászatára indul. Éjjel teljesen más arcát mutatja a Pantanal: a csatornákban piros alligátorszemek százai csillognak, ismeretlen kiáltásoktól hangos az erdő, lappantyúk röppenek fel az út közepéről és pihenő szarvascsordák bámulnak a magas, sárga fűből.

5. nap: Porto Jofre - Porto zé Viana

Délelőtt elérjük Porto Jofrét, ez a Transpantanería vége, innen nincs tovább út. Egy hangulatos tisztáson pihenünk egy jót, veszünk a helyi halászoktól sült piranját, körbenézünk az egyszerű faluban, majd motorcsónakkal elmegyünk Porto zé Viana-ba a Sao Lorenco egyik mellékágán. A kikötő nem más, mint egy romos móló és egy hatalmas, szúnyoghálóval borított csarnok, ahol sátorban vagy függőágyban, a vadon kellős közepén térünk nyugovóra.

6. nap: Gyalogtúra a Pantanalban

Egész napos gyalogtúra a Pantanal szívében, kiszáradt folyómedrekben, végtelen sárga fűtengerben. A homokban nyomokat olvasunk, keressük a megmaradt vízfelületeket, virágzó erdőket, az érintetlen természetet. Délután a helyi halászoktól tanulhatunk pár fogást a folyóparton, majd irány a sátor vagy függőágy.

7. nap: Rio Sao Lorenco

Egy hajnali madárles után hajóra pakoljuk minden ingóságunkat, és elindulunk délnek, a Rio Sao Lorenco folyását követve. Vadregényes, elhagyatott része ez a Pantanal világának, Bolívia és Paraguay innen nincs is messze, mélyen behatolunk a kevesek által látogatott, csempészekjárta, sokszínű területre. A hajónkon évszaktól függően birka, zebumarha, rizs, homok, üzemanyag, kokacserje, befogott vadállatok vagy épp a reggeli halfogás a szállítandó teher, így nem tudni, hol állunk meg és mennyi időre. A hajón többágyas kabinokban, ill. a fedélzeten függőágyban is lehet aludni, miközben egész éjjel haladunk Corumba felé.

8. nap: Corumba és környéke

A folyó ezer kis kanyar és levélalagút után emberlakta területre ér, órákon át erdőirtások, új települések hirdetik az emberek erdőpusztító jelenlétét, majd megérkezünk Corumbába. A viharos történelemmel büszkélkedő város egyik helyi pecsenyesütőjében belakmározunk, majd tovább indulunk kisbuszunkkal, ekkora városban nincs keresnivalója egy természetfotósnak. Corumbától pár órányi utazás, és máris egy másik világba csöppentünk, pedig még ez is a Pantanal része. Az Indiából származó zebumarha itt vígan megél, és az esős évszak végén a helyiek lóhátról terelik a csordákat a hatalmas legelőkre, melyek szelíden hullámoznak a sziklás-göcsörtös hegyoldalak között.

9. nap: Posada Santa Clara

Reggel a szállásunkhoz közeli tanyán lóra ülünk, és bejárjuk a helyi pálmaerdőt, ahol arapapagájt, öves tatut és pekarit is láthatunk. A mai nap már jobb utakon, de szegényebb élővilág mellett érjük el Posada Santa Clara nevű, következő bázisunkat. Egy szúnyoghálós teremben kapunk szállást, de fakultatív felárért privát fürdőszobás, légkondicionált szobát is lehet kérni (előzetes foglalás szükséges). Ugyancsak fakultatívak a helyi túrák: lehet lovagolni, piranjára horgászni, csónakos madárlesre indulni, amihez csak kedvünk van.

10. nap: Posada Santa Clara

Nem utazunk tovább, inkább maradunk a birtokon megfigyelni a helyiek mindennapjait. Lehet ringani a tornácon egy függőágyban, kezünkben hideg brazil sörrel, lehet reggel meg este lóháton bejárni a vidéket, vagy lehet a folyónál lessátorból izgalmas fényképeket készíteni, ez a fakultatív programok napja. Este tábortűz és halsütés brazil módra.

11. nap: Estancia Mimosa - Bonitó

Reggel felpakolunk a buszra és délre már Estancia Mimosa vízesései alatt állunk. Rövid pihenő után folytatjuk utunkat Bonitó felé. A világ ökoturista térképein a utóbbi évtizedekben megjelent központ méltán híres, hisz különleges geológiai és természeti adottságai mellett számtalan érdekes szabadidősportot kipróbálhatunk a környék barlangjaiban, folyóiban és erdőiben. A falutól nem messze kapunk szállást egy kempingben, a kristálytiszta folyó mellett, ahol méteres halak között úszkálhatunk (érdemes szemüveg+pipát hozni), ingyen.

12. nap: Bonitó - Buraco das Araras

Akinek kedve van fakultatív jelleggel kipróbálni a helyi kalandokat és látnivalókat, azok a következőket tehetik. Délelőtt felmászunk egy teherautó hátuljába, és irány a folyó. Búvárszemüveggel lemerülünk a kristálytiszta vízbe, és örvénylő halrajok között sodródunk lefelé. A csendes öblökben megfigyelhetjük, hogyan táplálkoznak egyes halfajok a vízbe lógó levelekről, a kidőlt törzsek alatt pedig méteres harcsákat közelíthetünk meg. Ide mindenképp érdemes vízalatti tokot hozni a fényképeőgépünkhöz. Délután a Buraco das Araras nevű beomlott barlangot látogatjuk meg, melynek falában több tucat, ritka piros-zöld arapapagáj fészkel.

13. nap: Fakultatív programok Bonitóban és környékén

A mai nap is fakultatív, visszük körbe a csapatot a kisbuszunkkal és aki akar, a következőkre fizethet még be.:

• Grutas do Lago Azul: egy tündöklően kék barlang természetes fényjátékkal és cseppkövekkel
• Projeto Jibóia: kígyóshow és bemutató Bonitóban
• Rio Sucuri: búvárkodás, rapelling, úszás, kerékpár

Akiben még maradt adrenalin, csatlakozhat a helyi vadvízi csapathoz, akik méteres vízeséseken és habzó zúgókon eveznek és borulnak lapos gumitutajokkal. Este még ugyanabban a kempingben alszunk, de már pakolunk össze, lassan véget ér a túra.

14. nap: Bonitó - Campo Grande

Kora reggel elindulunk, és ha minden jól alakul, délután már elfoglaljuk szobáinkat egy kis hostelben Campo Grande központjában. Persze nem hagyjuk ki a búcsúvacsorát most sem, ami az egész napos koplalás után egy valódi megoldás: brazil rodízó. Salátabár ameddig a szem ellát, majd hozza a szakács a frissen grillezett, sütött és párolt húsokat nyárson. Annyit vág le, amennyit kér a kedves vendég, és addig jön újra és újra, amíg már csak kézzel tudjuk jelezni, hogy végleg elég volt.

15. nap: Utazás haza

Elbúcsúzunk egymástól, akinek a csatlakozása indul Rióba vagy Sao Paoloba, azt kivisszük a repülőtérre, aki másfele utazik annak is segítünk a transzferben.

Földrajzi fekvés

A Pantanal Dél-Amerika egyik legizgalmasabb természeti egysége. A közel 150 ezer négyzetkilométer összterületű öntésvidék Nyugat-Brazíliát, Északkelet-Bolíviát és Nyugat-Paraguayt foglalja magában. A Mato Grosso sebes folyású folyói töltik fel vízzel a térséget az esős évszak alatt, aminek következtében a vízszint kb. 3 méterrel megemelkedik. A Pantanal vizét természetes úton a Rio Paraguay vezeti el, azonban az 1960-as évektől kezdve az állam megkezdte a vidék mesterséges lecsapolását. Sok helyen legelőt hoztak létre, azonban 30 évnyi küzdelem után feladták a harcot a természettel, és az utóbbi 10 évben a Pantanal ismét saját kezébe vette az irányítást. A Pantanal egy ökológiai paradicsom, a világ egyik legfontosabb vizes élőhelye és egyben legnagyobb összefüggő, érintetlen lápvidéke. Az ősi medence még ma is vitathatatlanul egyike a Föld legkevésbé ismert és látogatott területeinek elsősorban mérete miatt: jónéhány magyarországnyi területen a nyílt vízfelülettől a trópusi esőerdőig számtalan élőhely váltja egymást. Az amerikai kontinensen itt a legsűrűbb és legváltozatosabb az állatvilág, errefelé megtalálható az Amazonas és Dél-Amerika legtöbb élőlénye. A viszonylagos elzártság miatt az állatok többsége nem kimondottan félénk, és profi vezetővel egy gyalogos fotószafari bizony magazinokba kívánkozó képekkel gazdagíthatja az amatőr fotóst.

Éghajlat

Trópusi pára és forróság jellemzi ezt a részét Brazíliának az év nagy részében, ám mi jócskán a száraz évszak végén látogatunk oda, így kellemes, száraz klímára számíthatunk. Az esős évszak októbertől tart márciusig, ilyenkor a vidéket elárasztja a víz, és csak néhány magasabb terület, töltés és termeszdomb marad szárazon. Ezeken a területeken, helyi nevükön "cordilherias"-okon csoportosul a Pantanal háziállat- és vadállománya ezekben a hónapokban. Az esők megszűnnek áprilisban, és májusban a vizek elkezdenek visszahúzódni, teljesen átalakítva a tájat. A fák virágba borulnak, a fészkelő madarak felhőkben lepik el a legelőket és az alligátorok és hatalmas halak egymáson vergődve igyekeznek visszajutni a nagyobb folyókba. Októberre teljesen kiszárad a föld, a fű megsárgul és a Pantanal egy laikus számára olyan lesz, mint az afrikai szavannák. Az állatvilág mindenütt a megmaradt vízfelületekhez gyűlik, ilyenkor lehet a legnagyobb számban megfigyelni őket. Novemberben aztán elsötétül az ég és megérkeznek az áradások, évről évre ugyanúgy.

A szeptemberi időjárás kellemes, mérsékelt. Meleg, napos nappalokat hűvös éjszakák követnek, így mindenképpen pakoljunk egy váltás meleg ruhát.

Kultúra

A városokban a klasszikus amazóniai élet a jellemző. A házak többsége fából épült, kétszintes épület, csak a nagyobb városok házai állnak kőből. Corumbában rengeteg, az Andokból átvándorolt bolíviai aymara indiánnal találkozhatsz. A Pantanal számtalan élményt tartogat azok számára is, akik nem megszállott fotósok. A gyalogtúrák tucatnyi fokozatától kezdve a rafting, kenuzás, búvárkodás, lovaglás vagy horgászás élményéig a Pantanal egy igazi zöldsport-központ. Akik a fényképezőgépet az objektív felől szeretik nézni, azok sem fognak egy percig unatkozni a Pantanal közepén.

A Pantanal egyik jellegzetessége a fazenda (tanya), melynek hűvös szobáiba alig szűrődik be a madarak fülsiketítő kórusa. A terület gazdái, a rancherok, vagyis marhapásztorok hatalmas, országnyi birtokaikon az esős évszakban csónakkal, a szárazban pedig lóháton közlekednek. A félig elvadul marhacsordák tökéletesen megférnek a gazdag élővilággal, évente egyszer a marhapásztor családok eladják az állatok egy részét, és az év többi részében abból élnek.

Fényképezés

A túra során elsőbbséget élveznek a fotózás szempontjai; a programot, látnivalókat és időpontokat mind így állítottuk össze. Legalább négynaponta lesz lehetőség akkukat tölteni, felszerelést tisztítani szobai körülmények között. Ha tükörreflexes géppel jössz, feltétlenül hozzál állványt, valamint egy minél nagyobb fókusztávolságú teleobjektívet (akár kölcsön). Nyugodtan pakold be a teljes felszerelést, amit egy több hetes természetfotózáshoz magaddal vinnél, a túra során így tudod majd a legkönnyebben eldönteni, jól állítottad-e össze a listát. Lesz lehetőség profi felszerelést tesztelni a fotóstúrák során, mobil háttértárakat és laptopot használni a szálláson.

Canon EOS 5D váz + portrémarkolat

Canon 50/1,4 objektív

Canon 24-105/4 L objektív

Canon 70-200/2.8 L teleobjektív

Canon Speedlite 580 EXII vaku

Manfrotto 458B Neotec állvány

Conceptronic Photobox 200 GB USB háttértár

Lowepro Off Trail 2 fotóstáska + mellheveder

Sandisk Extreme III 4GB CF memóriakártyák

akksik, szűrők, töltők, tisztító- és szerelőkészlet

Pénz, bank

Brazília pénzneme a real. Aktuális árfolyam itt: www.xe.com

Pénzt váltani csak a nagyobb városokban lehet. Jobb, ha azt már az első brazil reptéren megteszed. ATM csak Cuiaban, Corumbában és Campo Grandéban lesz. A fakultatív programokra Bonitóban dollárral is lehet fizetni. A VISA kártyákat inkább elfogadják, mint az EC/MC-t.

Áram és kommunikáció

Brazíliában a hálózati feszültség 110 V, átalakító szükséges. A túra során lesz lehetőség és idő akkukat tölteni, az elején inkább csak autós töltővel. Ennek ellenére mindenki úgy készüljön, hogy csak 4-5 naponta jutunk áramhoz, ennek megfelelően készletezzen energiát. Hozzunk vésztartalék szárazelemet és elegendő pótakkut. A mobiltelefon (roaming) tarifáiról tájékozódjunk szolgáltatónknál, lefedettség van minden településen, de a Pantanalban napokig nem lesz. Internetezési lehetőség van a városokban, de idő nem lesz rá nagyon.

Veszélyek

Brazília a hírekben veszélyes ország csupán, az a vidék, ahová mi látogatunk ritkán hall bűncselekményekről. Időnk nagy részét a természetben töltjük amúgy is, ahol ilyesmitől nem kell tartanunk. A nagyobb városokban figyeljünk egymásra és a túravezető tanácsaira, a vadonban pedig óvatosan bánjunk ismeretlen növényekkel, állatokkal. Emberre veszélyes állat a Pantanalban is van annyi, mint otthon az erdőkben (vagy városokban), nem kell külön veszélyekre figyelni, a helyi vezetők gondoskodnak a biztonságos táborhelyről, vadállatok kezeléséről.

Oltások, gyógyszerek, higiénia

Napszúrás, leégés, kiszáradás, apró sebek, hasmenés és székrekedés a leggyakoribb egészségügyi problémák az út során, így a megelőzés mellett érdemes lehet ezek kezelésére gyógyszereket hozni. Malária gyógyszert nem érdemes hozni, az szükség esetén helyben elérhető. Brazília trópusi ország, ezért figyelembe kell venni a fertőzési kockázatokat. Lehetséges veszélyek: malária (mefloquin), sárgaláz (védőoltás), dengue láz (lázcsillapító), utazók hasmenése (tiszta étel, ital), hastífusz (védőoltás), hepatitis A+B (védőoltás), veszettség (oltás). A saját tapasztalataink alapján csak a malária jelenthet valós veszélyt a túrán, ezt pedig megfelelő megelőzéssel (ruházat, rovarriasztók) és felkészüléssel (gyógyszer) minimálisra lehet csökkenteni. Mindettől függetlenül mindenki a saját érdekében keresse fel a Nemzetközi Oltóközpont szakembereit, ahol hivatalos és felelőségteljes tájékoztatást kapnak a fenti kérdésekben.

Vízum

Brazíliába magyar állampolgároknak nincs szükségük vízumra, ám a hivatalos álláspontot mindenki olvassa el a Külügyminisztérium honlapján. További hasznos tanácsok találhatóak ezen az oldalon. A beutazáshoz különböző nyomtatványok kitöltése szükséges, ez a repülőgépen megoldható.

Linkek

Rengeteg egyéb infóért kattints ide! Régi túrakiírások, beszámolók, vélemények és szakmai cikkek!

FELKÉSZÜLÉS

Brazíliában az utazás nem kíván különösebb felkészültséget, az ország infrastruktúrája kiépített, a városokban szinte az összes európai árucikk elérhető. Az utazás jellege nagyon változatos, a városnéző sétáktól kezdve a gázolós, izzasztó dzsungeltúrákig sokféle módon közlekedünk majd. A gyalogtúrák nem hosszúak, de érdemes lehet kicsit edzeni előtte, hisz egy pár órás erdei gyaloglást is jobban élvezünk, ha nem kell folyton levegő után kapkodni. A szállás többnyire sátorban lesz, aki szeret függőágyban aludni, hozhat olyat is helyette. A tisztálkodás, áramellátás és pihenés érdekében több helyen lesz ágyas, szobás szállás, aki ennél is többet akar annak általában lesz lehetősége külön szállást szervezni magának. Ugyanez igaz az étkezésre, az utazás alatt legtöbbször magunk főzünk egyszerű, tábori étkeket, de a helyi vendéglőkben, éttermekben a legtöbb napon vehetünk magunknak készételt. Lelkileg ezért fontosabb felkészülni, ugyanis a viszonylag magas páratartalom és hőmérséklet, a hiányzó civilizációs apróságok és a számos új élmény miatt hamar kifáradunk, a kis kényelmetlenségek leküzdhetetlen akadályoknak tűnhetnek, ezért egy rugalmas, stramm hozzáállás szükséges a túra során.

AJÁNLOTT FELSZERELÉS

Szúnyogháló: ilyenkor a legkevesebb a szúnyog, de hát a mocsár az mocsár. Esti sétákhoz csak egy archáló, függőágyas alváshoz teljes méretű

Matrac vagy polifoam: nem nyújt annyival több kényelmet éjszaka, mint napi pakolása, felfújása, kötözése és kezelése okoz. Jó alternatív megoldás a kicsire összehajtható, magától felfújódó matrac.

Pohár: törhetetlen, könnyen megtalálható

WC papír: pakolj eleget a megérkezéshez és az első pár napra, utána már ellátunk

Törölköző: dupla vagy tripla méret, vékony, pamut. Jó fürdőköntösnek, napernyőnek, takarónak és fejvédőnek is (szári).

Fadeszka: aki szívesen segít az esti közös vacsora elkészítésében, az hozzon egy kisebb fadeszkát, és egy olyan éles tőrt/konyakést, amivel könnyen tud pl. hagymát, húst vágni.

Szúnyogriasztó: szitkozódás helyet psssszt-pssssszt

Ébresztőóra: Reggelente mindenkinek más időmennyiség kell az összepakoláshoz, így a többiek érdekében igyekezzünk időben elkészülni. Ehhez roppant hasznos eszköz egy apró, egyszerű ébresztőóra. A mobil lemerül és elvész, a túravezető pedig nem biztos, hogy épp a táborban lesz, amikor fel akarsz kelni.

Fűszerek: egy kis pirospaprika, feketebors vagy kakukkfű mindig feldobja a sokszor monoton ízeket. Ugyanígy, ha képtelenek vagyunk az otthon megszokott só mennyiségnél kevesebbel elfogyasztani az ételt, hozzunk magunkkal vegetát vagy sót és ízesítsük a saját adagunkat.

Pipere: Fogselyem, bioszappan (élővízhez), fogkefe, fogkrém, csipesz, borotva, dezodor.

Kis hátizsák: A napi felszereléshez (nem-tábori cuccok): meleg felső, víz, napvédelem, pótkaja, tartalék kötelek, fotós cucc stb.

Sátor: lehetőleg megosztva valakivel, felére csökken az egy emberre eső munka és kevesebb a málha. Dupla falú, esőálló, max. 3 kg, könnyen felállítható. Szúnyogháló, szellőző és előtér hasznos.

Hálózsák: nyári védettség, min +15C fok komfort. Lehetőleg minél kisebb, könnyebb. Nem árt, ha a tokja vízhatlan. Mindig történnek meglepetések az úton.

Bicska: többfunkciós, legyen rajta konzervnyitó, apró fűrész, ár, esetleg fogó. Egy Leatherman vagy Victorinox többfunkciós fogó naponta többször elővett, pótolhatatlan társ, persze a megfizethető utánzatok is, amíg el nem törnek.

Csajka: ponthegesztett, erős nyél (próbáld ki: hevítsd fel a nyelét, majd terheld tele adag vízzel és emeld fel!) vagy fém fogó, jól záródó fedő a gyors forrásponthoz (ha kávét, külön levest akarunk főzni – és még tányérnak is jó!). Rozsdamentes acél a legjobb, az alumínium mérgező és rossz az íze. Az egymásba csúszós kétrészes csajka nyéllel, fedővel praktikus lehet, főként pároknak. Tusoláshoz, gombagyűjtéshez, reggeli kávéhoz, borotválkozáshoz (csak a fényes acél) és tároláshoz kiváló.

Villa vagy evőpálcika: az egyetlen hasznos evőeszköz, hisz késünk már van, és a folyadékot inni is tudjuk a csajkából.

Kulacs: min. egy literes a napi vízadagunknak.

Fejlámpa: izzót, elemeket cseréljük ki, vízhatlanságot, állapotot ellenőrizzük!

Műanyag zacskó: 20 db félliteres, zárható tasak az értékeknek (az utolsó vízvédelmi vonal)

10 db erős, min. 20 literes műanyag zsák: mindenféle felszerelésnek és tartaléknak

ezen kívül az értékes felszerelésnek (elektronika, papírok) hozzatok egy profi, vízi túrázáshoz használatos vízhatlan zsákot, ilyen kapható a Decathlonban.

Esőkabát: jó minőségű, kicsire összegyűrhető

Ruházat: vékony, szellős pamutpólók és rövidnadrágok az utazáshoz, erős hosszú nadrág és zárt cipő a túrákhoz, meleg váltás a hűvös éjszakákhoz. A táborhelyen és szállásokon jól jön a szandál, ezen kívül kalap és kendő, valamint fürdőruha szükséges.

Sebfertőtlenítő: ha begyullad a kezünkön a seb, akkor úgyis kérünk kölcsön, tehát inkább mindenki hozzon magával. Jód, kenőcs vagy bármi egyéb erős baktericid fertőtlenítő megfelel (pl. Betadin).

Fénymásolat: útlevélről legkésőbb jelentkezéskor kérjük. Szükség van rá engedélyekhez, foglalásokhoz. Ugyanúgy legkésőbb a jelentkezési határidőig mindenkitől kérjük a vércsoportját, szedett gyógyszerek és allergiák listáját valamit egy rokoni vagy baráti telefonszámot Magyarországon, akit vészhelyzet esetén értesíteni tudunk.

Egyéb: útlevél, repjegyek, költőpénz (dollár vagy euró), hitelkártya (VISA inkább, EC/MC kevésbé) ha van.

Tartalék/javító

javító- és varró készletek: sátorhoz, ruházathoz

1 db textil alapú erős szigetelő szalag: javításhoz

5 db erős gumipók: kabát, elhagyott felszerelés gyors rögzítéséhez

TÚRAVEZETÉS

Mivel csapatban kelünk útra, szükséges egy túravezető jelenléte, aki elsősorban a biztonságért és a túra koordinálásáért felel. Az útvonalat, megállókat, ütemezést és sok mást közösen döntünk el, viszont biztonsági és vitás kérdésekben a túravezető szava a végső. Igyekszünk az eddigiekhez hasonlóan az utazást balesetmentesen végigcsinálni, de ehhez minden résztvevőtől fokozott figyelemre, segítő- és alkalmazkodókészségre lesz szükség. Nagyobb csapat esetén előfordulhat, hogy egyesek kevesebb felelősséget éreznek a közös munka iránt, mint mások, ilyenkor a többiek érdekében a túravezető kiosztja a feladatokat (vacsorakészítés, táborverés, tűzgyújtás).

PROGRAMVÁLTOZÁS

Az utazásokra általában jellemző, hogy a „kalandfaktor” és a szervezettség fordított arányban áll egymással. Az iKALAND útjain arra törekszünk, hogy a tömegturizmus és szervezett utazások csapdáit elkerülve olyan valódi élményekben legyen részed, amit talán csak egyedül, saját szervezéssel tudnátok biztosítani. A tapasztalatunk és helyismeretünk a garancia arra, hogy az eredeti élmény megtartása mellett az utazás biztonságos marad és minimális egyéni szervezést igényel. Mindezek ellenére megeshet, hogy utakat lezárnak, gépjárművek elromlanak, emberek elköltöznek; különösen egy olyan országban, mint Brazília. Éppen ezért nem tudjuk garantálni a program pontos betartását, a tervezett pihenőhelyek menetrendjét, a korábbi utak élményeinek és tapasztalatainak pontos megismétlését. Amit mindenképp garantálunk, hogy az út egy valódi kaland és emlékezetes élmény marad mindenki számára, aki bevállalja.

KÖRNYEZETVÉDELEM

Szívbe markoló látvány bárhol a világban a városok közelében, utak mentén szétdobált kólás üvegek, papírzsebkendők és műanyag zacskók látványa. Egyre több a turista, és főleg a légkondicionált buszokból kiömlő tömegek hajlamosak otthagyni a természetben jóléti társadalmuk végtermékeit. Mint öko-turisták, természetbarátok vagy simán lelkiismeretes emberek, mi nem követjük példájukat, és az organikus hulladékot elássuk, a mesterséges eredetű szemetet magunkkal visszük és a táborhelyünket úgy adjuk vissza a természetnek, ahogy kaptuk, érintetlenül és ingyen. Mindenki készüljön fel arra, hogy ez alapszabály, és ha kell, - kényelmetlenség ide vagy oda - napokon át cipeljük magunkkal a szemetet, amíg nem találunk megfelelő lerakóhelyet.