Akklimatizáció - rengeteg szó esik róla és az emberek általában helytelenül használják a fogalmat. Sőt, ami rosszabb: elvétik és hibás módon csinálják. Zsolt rendet tesz a fogalom körül és megosztja a 4-6000 méter magas csúcsok megmászásához a siker kulcsát.

Tisztába kell tenni a fogalmat

Ami a félreértések oka: a felgyaloglás egy magas szintre, majd a visszasétálás és lent alvás még nem számít akklimatizációnak. Az sem, hogyha adott magasságban két napot töltesz el annak érdekében, hogy szokja a szervezeted a magasságot. Akklimatizáció azt jelenti, hogy felmégy magas területre, ahol több napot töltesz (tipikusan 6000 méter fölött beszélünk "magas területről"), majd ismét visszaereszkedsz 3-5000 méter köré, ahol 2-3 napot eltöltesz, hogy teljesen regenerálódjon a szervezet.

Amikor 4500-5500 méteres magasságba készülsz, sokszor találkozol olyan tanáccsal, hogy "aludj meg 3800-on, menj fel 4200-re, gyere vissza 3800-ra, majd másnap menj neki a Mont Blanc 4800 méteres csúcsának". Elképzelhető, hogy tüdőd jobban bírja másnap a 4800-as magasságot mint ha kihagytad volna ezt az ingázást. Az "összhatás", az eredmény azonban várhatóan gyengébb lesz, hiszen a sorozatterhelés, esti fázás és a magashegyi körülmények is csökkentik a teljesítőképességedet. Jobban jársz, ha edzetten érkezel és 3800-ról rögtön nekimész a 4800 méteres hegycsúcsnak. Gondold el, ha a próbálkozás kudarcba fullad, próbálkozhatsz még egyszer, míg ha ingázásokat teszel, akkor annyival több energiád megy el előzetesen...

Akkor hogyan kezeljük a 4-6000 méteres hegyeket?

Edzettség: minél fittebb vagy, annál kevésbé terheli meg a szervezetedet adott táv megtétele. Ezen túl érdemes lassan, komótosan felfele haladni és figyelni a légzésre. A légzés legyen mély és egyenletes. A pihenőnapok megtartása jól jöhet, de ezek pihenőnapok legyenek és ne tartalmazzanak különösebb terhelést, tehát 400 méter emelkedés-ereszkedést.