"Hihetetlen hangulatú 1 hónapos tudományos őserdei kalandtúra Guatemala sűrűjében..."

Mikor fent állsz a La Danta piramis tetején és délnek fordulsz, a horizonton az esőerdőből apró kitüremkedések látszanak. A maják, s talán az Új Világ valaha volt legnagyobb ősi városától, El Miradortól 25 kilométerre emelkednek Tintal 40 méter magas piramisai, amiket tiszta időben szabad szemmel is jól lehet látni. A maják városaikat úgy építették, hogy az őrszemek tiszta időben láthassák a szomszédos város sziluettjét és éjszakai fényeit. Ennek gazdasági és hadászati okai voltak, számunkra csupán a tájékozódás miatt fontos. Kereskedni, hódítani és növekedni közlekedés nélkül nem lehet. Ezt a maják is jól tudták, ezért építették ki ősi ösvényüket, a Sacbét.

Kezedben machete, nyakadban GPS, zsákodban térképek és iránytű, hátad mögött hangosan fújtató öszvérek. Ez mind egy őserdei expedíció velejárója. És még sok más minden... Expedíciónk célja az ősi maja ösvény, a Sacbé felkutatása. Hihetetlen hangulatú 1 hónapos tudományos őserdei kalandtúra Guatemala sűrűjében.

Olvasd el az expedíciókra vonatkozó utazási feltételeket!

INDULÁS ÉRKEZÉS
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ




Egyéb információk

Az expedícióról röviden

Észak-Guatemala, más néven Petén 1200 évvel ezelőtt teljesen elnéptelenedett. Az ősi városokat, piramisokat és ösvényeket benőtte az esőerdő. Új városokat és piramiscsodákat felefedezni már nem igazán lehet, de a maják ősi ösvényét végigjárni igen. Senki nem tudja, hogy az ösvények merre vezetnek, honnan indulnak és hová tartanak, csak azt tudjuk, hogy léteznek. Kevés szakasz maradt meg a jelenkornak, de ami látható, abból tudjuk, hogy a maják már akkor kikövezett utakat építettek, amikor Európában az emberek még csak az erdei ösvényeket alakították ki. A maják ösvényét Sacbénak vagy Sacbe'obnak nevezik, melynek a síkvidékeken keresztül vezető szakaszai a világűrből is látszanak.

Expedíciónk célja a Sacbé eddig fel nem fedezett részeinek felkutatása és végigjárása. Az ösvények létezésének feltételezése a romvárosok láthatósági elvén alapszik, miszerint azon ősi városok között, melyek egymástól látható távolságra vannak, nem csak vizuális, de infrastrukturális összeköttetésnek is lennie kell. Erre bizonyíték El Mirador és Tintal, valamint Tikal és Uaxactún esete. Ha fent állsz bármely város legnagyobb piramisának tetején, a távolban látni fogod a szomszédos romváros legmagasabb épületeit. El Mirador és Tintal, valamint Tikal és Uaxactún között már felfedezték a Sacbé létezését, azonban a többi romváros közötti ösvény létezéséről egyelőre csak az esőerdő mesélhet.

Program

Az expedíció sokszor járatlan ösvényeken vezet, ezért pontos programmal nem lehet készülni. Az expedíció 3 hetesre lett tervezve, de a végén be kell iktatnunk kb. 1 hét pótidőt, ha bármi gond adódna az erdőben, legyen elég időnk kiérni.

Ami biztos, hogy géped Santa Elena repülőterén száll le, ahol az expedíciós vezetők egyik tagja már várni fog rád. A repülőút hosszú lesz, ezért az első napot pihenéssel és a környék felfedezésével töltöd. Ellátogatsz Petensitóra, ami egy apró sziget az Itza-tó közepén, és vadaskertként üzemel. Itt megismerkedsz a guatemalai esőerdők élővilágával, láthatsz érdekesebbnél érdekesebb madarakat, ocelotot, tapírt és jaguárt is. Persze a túra alatt nem ezek az állatok, hanem inkább a rovarok, pókok és vírusok jelentik a legnagyobb veszélyt, ezen állatok megismerése mégis nélkülözhetetlen.

Az esti eligazítás és megbeszélés után másnap megkezded expedíciós utazásodat, melynek első néhány napja kalandosnak ígérkezik. Utad San Andrésból indul, innen furgonok hátulján utazva jutsz el El Cruce de Dos Aguadasba, ahol felmálházott öszvéreid már várnak rád. Egész napos gyaloglás vár rád El Zotzba, a denevérvárosba. 20 kilométeres, kialakított ösvényen át jutsz el a romok lábához, ahol felállítjuk a tábort, majd megmásszuk a központi piramist, és várjuk a naplementekor esedékes erdei denevérrajzást. A denevérek a környező barlangokból indulnak vérszívó útjukra. Itt roppant fontos a függőágyak és szúnyoghálók helyes felállítása, különben reggelre nálad is megjelenhetnek az apró sebek.

A mai napon újabb 25 kilométer vár rád. Az ösvény beszűkül, néhol eltűnik, ezért a mechetédet tartsd magadnál. Ebédre érkezel El Yesal feltáratlan romvárosához, itt meegebédelsz, majd újra útrakelsz. Délután 4 óra magasságában érkezel Tikalba, a maják egykori fővárosába és legszebb városába. Itt aránylag kulturált körülmények között töltheted az éjszakát, lesz zuhanyzó és WC is, valamint étterem. A neplementét kötelező látni, ezért 6 órakor ellátogatsz az Elveszett Világ nevű városrészbe, ahol csodálatos látványban lesz részed.

Hajnalban ébredsz, hogy a naplemente után egy még szebb látványban legyen részed, mégpedig a napfelkeltében. Az esetek többségében az esőerdők felett a hajnal párás, de a köd hirtelen száll fel. Ahogy a Gran Plaza piramisairól felleben a köd, az nem akármilyen látvány. Délután érkezik érted a dzsip, ami elvisz Uaxactúnba, az őserdő kapujába. Az alig 600 fős apró település az utolsó állomás a dzsungel előtt. Elfoglalod szállásod az Aldana's Lodge-nál, ahol utolsó alkalommal aludhatsz ágyban.

Délelőtt ellátogatsz Uaxactún feltárt romvárosába, majd beülsz a dzsipbe, és irány Xultún. Xultún feltáratlan romváros, de egy szörnyen rossz földúton elérhető dzsippel. Néhol folyómedreken haladsz át, sokszor ki kell szállj a kocsiból és kitolnod a sárból. Egyre keményebbé válik a terep és Xultún után már nincs tovább út. Egy apró lagúna mellett állítjuk fel expedíciós táborunkat. A romváros körbejárása után (amit teljesen benőtt a dzsungel) nyugovóra térünk, mert a következő napokban komoly kihívás vár rád.

Napfelkeltekor indulsz útnak, hogy minél többet tudj menni a nagy meleg előtt. Xultúntól 6 kilométerre fekszik San Bartolo, mely ősi maja ceremoniális központ volt. Sokáig semmit nem tudtak a városról, azonban 2001-ben a maja világ egyik legszebb falfestményére bukkantak, ami megalapozta a város hírnevét. Mivel megközelítése nehézkes, ezért többnyire csak kutatók látogatják a romokat. A terület megvizsgálása után a csapat visszatér Xultúnba, ahol átbeszéljük ak övetkező napok részleteit. A csapat egyik fele keletnek tart tovább Xmakabatún romvárosa felé, a csapat másik fele pedig Holmulnak. Xultún és Xmakabatún között feltételezhető a Sacbé, Holmul irányába azonban nem, így itt nehezebb lesz a haladás. Holmul kb. 25 kilométerre fekszik Xultúntól, és előfordulhat, hogy két napba is beletelik, mire eléred a várost. Xmakabatúnba ugyancsak 2 nappal számolj, de a csapat másik felének Holmulból további 2 napra lesz szüksége, hogy utolérje a többieket, ezért a Xmakabatúnban állomásozó csapatnak a környező erdők és a Sacbé felkutatása lesz a feladata.

Xmakabatúnt magad mögött hagyva északnak fordulsz és a 40 kilométerre fekvő Rio Azult veszed célba. Az út legalább 2 napig tart majd, íyg menet közben meg kell aludj az erdő mélyén. Ezen szakasz csak Saptan és El Infierno romvárosát rejti, azonban ezek pontos helyéről nincs információnk. Sejtésünk, hogy a két városnak a Rio Azul-Xmakabatún-Holmul ösvény mentén kell feküdnie, így errefelé jó eséllyel lelhetünk rá ismét a Sacbéra.

Rio Azul romvárosa mindössze 10 kilométerre fekszik a Belize-i határtól. Legnevezetesebb része egy belső szentély, melynek falfestményei mai napig eredeti pompájukban tündökölnek. Egy napos pihenés után az érted jövő dzsippel visszatérsz Dos Lagunas nevű táborhelyre. Ez az út nagyon nehezen, de járható terepjárókkal. Dos Lagunasnál egy nap pihenő vár a csapatra, majd ismét az erdő felé veszed az irányt. 12 kilométer kell megtenned, mire a San Miguel-lagúnához érsz. Az apró lagúna partján töltöd az éjszakát. További 2 nap az út Naachtúnba, mely romváros közvetlen a mexikói határ mentén fekszik. Megközelítése roppant nehéz, mert mocsárvidék veszi körbe. Naachtún múltja máig rejtély a régészek előtt, de mivel El Mirador és a mexikói Calakmul között helyezkedik, fontos, központi szerepet tölthetett be a térségben. A romváros szinte teljesen feltáratlan, így egy rövid térképezés után ismét útra kelsz.

30 kilométer és két nap gyaloglás vár rád, mire befutsz a maja civilizáció valaha volt legnagyobb városába, El Miradorba. Itt végre ismét láthatsz embereket, ugyanis a guatemalai kormány El Mirador feltárására rengeteg pénzt különített el. Az egykor kb. 300 000 lakosú várost 1999-ben nyitották meg a turisták előtt, azonban elérése csak helikopterrel és gyalog lehetséges. Egy teljes napot töltesz a városban, majd La Muerta érintésével Nakbéba túrázol. Itt már ismét kialakított ösvényen túrázhatsz, ezért a terep jóval könnyebb lesz.

Nakbéból Tintal érintésével egyetlen nap alatt ki lehet érni, de mi a biztonság kedvéért 2 nappal számolunk. A második nap végére megérkezel Carmelitába, mely ugyan egy apró világvégi település, Neked mégis metropolisznak fog tűnni.

A túra hátralévő részében, ha maradt időd, ellátogathatsz Yaxhába, vagy ha eleged lett a romvárosokból, akkor irány Semuc Champey teraszai és a megérdemelt pihenés.

Földrajzi fekvés és éghajlat

Észak-Guatemala, más néven Petén az esőerdők hazája. A korábban 100%-ban esőerdők által borított síkságnak ma már csak 25%-át teszik ki a dzsungelek, azonban összterülete így is meghaladja a 10 000 négyzetkilométert. Ezt a vidéket fogod bebarangolni közel 1 hónap alatt.

Észak-Guatemala a Yucatán-félsziget déli nyúlványa, szerkezetmorfológiailag az egyhangú mészkőplató a Petén Itza-tóig húzódik. A tó és sok más vele egy vonalban húzódó lagúna egy törésvonal mentén alakult ki, mely a Yucatán-félsziget és a déli magashegység, az Altos Cuchumatanes összeütközésének eredménye. Évmilliókkal ezelőtt rengeteg kisebb vulkán sorakozott ezen a vidéken, ma már ezeknek nincs nyoma, bár a tótól délre eső terület már dombvidék, ami a felgyűrődés eredménye.

Expedíciónk az északi síkvidékre koncentrálódik, ezért hegymenetre a túra során nem kell számíts. Uaxactúntól a mexikói határig szinte érintetlen esőerdő húzódik. A Belize-i határvidéket leszámítva a terület lefolyástalan, ezért az esős évszakban ezek az őserdők járhatatlanok. Ennek köszönhető, hogy az ösvényeket évről évre benövi az erdő, és az eldugodtabb romvárosokat nem lehet megközelíteni.

Expedíciónkra a száraz évszakban kerül sor, ezért elmocsarasodott területek ritkán kerülnek majd utunkba. Mivel a Sacbé alapvetően töltésen épült, ezért ha arra rálelünk, biztosan száraz lábbal jutunk ki az erdőből. Eső ritkán esik majd, akkor is maximum pár órás záporra számíthatsz, aminek egyetlen negatívuma a szúnyogok megnövekedett száma lesz. A nappali középhőmérséklet 30-35 fok, de az erdőben a folyamatos árnyék miatt 25 foknál ritkán van melegebb. Esténként a hőmérséklet 15-20 fok. A páratartalom 60-80%-os, ami elég magas, ezért az izzadás garantált.

Az expedíciós tábor

Minden nap délután 5 óra körül megkezdjük az expedíciós tábor felállítását. Mivel a nap errefelé 6-7 óra között lemegy, ezért fontos, hogy elég időnk maradjon a tábor felállítására. Ha nem találunk tisztást, akkor magunknak kell kijelölni a területet, ahol az éjszakát eltöltjük. A tábori felszerelésbe beletartozik egy-egy 3x3 méteres műanyag ponyva, amely tetőként szolgál az éjszaka. Ez alá kell kikötnöd a függőágyadat és szúnyoghálódat. Egyes romvárosoknál, mint El Mirador, Nakbé, Tintal vagy Xultún lesznek előre felállított palapák, amik alatt kényelmesebben töltheted az éjszakát.

Élelem és víz

Az expedícióra viszünk magunkkal konyhai felszerelést, az ételeket nyílt tűzön készítjük el. Mivel legalább 18 napon át nem kerülünk civilizáció közelébe, ezért az élelem és víz kérdés megoldása nehézkes. Egyoldalú ételekre kell felkészülj, mint a babkonzerv, a tészta és a szárított hús. A túrára viszünk magunkkal hosszabb ideig elálló zöldségeket és gyümölcsöket, azonban ezek semmilyen körülmény közepette nem állnak el 1 hétnél tovább. A vitamin pótlására ott lesznek az őserdőben fellelhető gyümölcsök, mint a zapote vagy a roppant keserű erdei narancs.

A víz problémájának megoldása ennél sokkal nehezebb. Az utolsó állomás, ahol tiszta vízhez juthatunk, Uaxactún. Expedíciós dzsipjeink Xultún romvároásig elhozzák a vizet, onnantól az öszvérek hozzák utánunk. Az elfogyasztott víz mennyisége minimum 3-4 liter fejenként, ami a 8 fős expedíciós csapat esetén kb. 30 liter naponta. Mivel a víz legfeljebb két hétig tárolható a kannákban anélkül, hogy megkezdődjön a poshadás, nem érdemes a szükségesnél több vizet magunkkal vinni. Az étkezésekhez és mosogatáshoz napi minimum 5 liter vízre lesz szükség, ami azt jelenti, hogy a 2 hétre összesen 500 liter vizet viszünk magunkkal. Ezt a vízmennyiséget 25 db. 20 literes kannában visszük magunkkal. Ez a vízmennyiség maximum Naachtúnig lesz elegendő, ezért a hiányt menet közben lagúnák vizével pótoljuk. Erre a legalkalmasabb a San Miguel-lagúna, ugyanis ennek vize a legtisztább, bár fertőző baktériumokat ez is tartalmaz. A vizet a táborban felforraljuk és víztisztítóval pularizáljuk. Ettől az íze kesernyés lesz, de limonádénak tökéletes.

Az expedíciós csapat

Két vezetőd tapasztalt őserdőjáró, de mivel az expedíció járatlan ösvényeken halad, ezért a vidéket ők sem ismerik pontosan. Nagy Endre Daniel Perezzel többször megjárta a Carmelita-El Mirador távot, Megyeri András az El Zotz-Tikal őserdei ösvényt járta már be. A Xultún-Xmakabatún-Rio Azul ösvény teljesen ismeretlen, akárcsak a San Miguel-lagúnától Naachatúnba és onnan El Miradorba vezető csapás. Ezek feltérképezéséhez helyi vezetőket fogadunk fel Uaxactúnban és San Andrésban, akik elsősorban az öszvérekért felelősek.

Az expedíció sikeréért elsősorban az öszvérek a felelősek. Vezetőid a túra előtt gondosan válogatják ki azt a 20 öszvért Uaxactúnban, amelyek veled tartanak a túra alatt. Az öszvérek cipelik az élelmet, a vizet és az expedíciós felszereléseket, azonban a többi rád vár. Fontos, hogy a részvételi díj nem tartalmazza az esetleges kárpótlást, amit az öszvér tulajdonosának kell fizessünk, ha az állat elpusztul.

Expedíciós feladatok

Az expedíciónak nem csak az a célja, hogy ráleljünk a Sacbéra és azt követve bejárjuk Észak-Guatemala erdeit, hanem az is, hogy azt a lehető legkörültekintőbben dokumentáljuk. Feljegyzésre kerülnek az őserdei növények nevei és hatásuk, ezekről képanyagot készítünk. A csapat egyik tagjának a feladata lesz a filmforgatás, melyből több részes sorozatot szeretnénk készíteni. Hazaérkezés után az expedíciót publikáljuk, ezzel kapcsolatban megkezdődtek a tárgyalások az erre leginkább alkalmas folyóiratok szerkesztőivel.

Veszélyek

A száraz évszakban kevésbé, de az esős évszakban borzalmasan megkeserítheti az életedet a szúnyog. Védekezni szinte lehetetlen ellene, mert a szúnyogriasztó spray-ket az izzadságod lemossa. A legjobb, bár egyben a ledrasztikusabb megoldás a szúnyogriasztó tapasz, amely 24 órás védettséget ad, bár borzalmas szagot áraszt. Tarantulával és egyéb nagytestű pókkal bármikor találkozhatsz. Ezektől általában nem kell félni, harapásuk bár borzalmasan fájdalmas, ritkán mérgezőek. Hasonló a helyzet a skorpióval. A leggyakrabban apró, pár centis skorpiók marása szokott bekövetkezni. Ezek ugyancsak méreg nélküliek, csípésük általában egy darázséhoz hasonló. A nagyobb méretű skorpiók közül a fehérnek erősebb a mérge, ez átmeneti bénulást okozhat. A fekete színű skorpiók erőset marnak, de nem mérgesek. Van az úgynevezett skorpiópók, ami ugyancsak erőset csíp, de csípése nem veszélyes. Ezek szeretik a nedves és hűvös helyeket, ezért a piramisok belsejében legyél óvatos.

Él az erdőben egy darázsfaj, ami a 10 centiméteres hosszúságot is eléri. Ebből 2-3-nak a marása már halálos lehet. Komoly veszélyt jelent a pelotas de las garrapatas, azaz a kullancslabda. Ez a több mint 200 kullancsból álló golyó a levelek alján fészkel. Ha kikapsz egy ilyet, akkor 2-3 napon belül magas láz, kiütések, hányinger és hasmenés vár rád, ezért minden este nézd át a testedet, nem leptek-e el. Veszélyt nem, de irtózást szokott kiváltani az erdei csótány, ami a 15 centiméteres átmérőt is elérheti. Repül, de ritkán teszi egyedül, ezért ha egy megtalál, számíthatsz a többi jelenlétére is. Él az erdőben egy féregfajta, ami befészkeli magát az ember bőre alá, és a szövetekből táplálkozik. Pár héten belül kirágja magát az emberből, apró heget hátrahagyva, ami később hónapokon át viszkető érzést okoz.

A kígyók roppant félénk állatok. A legveszélyesebb a korál kígyó, ami jellegzetesen piros-fekete-sárga csíkos, általában kövek alatt fészkel. Marása halálos. Sokszor tévesztik össze az álkorállal, ami viszont teljesen ártalmatlan. Óriáskígyóval elég kicsi az esélye, hogy találkozz. A jaguár emberre ritkán támad, ha öszvér vagy ló van veled, akkor pedig soha. Naplementekor és napfelkeltekor találkozhatsz vele.

Aki már járt az esőerdőben az tudja, hogy a legnagyobb problémát mindig a hangya okozza. Egyes fajták a 3-4 centis nagyságot is elérik. Csípésük sokszorta kellemetlenebb, mint a hazaiaké. Gyakran több tíz méter szélességben vándorolnak keresztül az ösvényen, így át kell rajtuk szaladj. Ilyenkor több tucat hangya fog megkapaszkodni a bakancsodon, és kúsznak fel olyan helyekre, ahová nem is gondolnád. Találkozni fogsz színes hernyókkal. Ezekhez ne nyúlj, van amelyik mérgező.

Több növénnyel is vigyázni kell. Az egyik ilyen a chicle negro (fekete gumi) nedve és gyümölcse. Ezek égéshez hasonló érzést váltanak ki, elfeketítik a bőrt, ami hónapokon át meg is marad. Mindig vigyázz, hova nyúlsz, mert több fa hosszú töviseket növeszt a törzsén. Ezek közül egy-kettő mérgező lehet, így ha sikerül beletenyerelned valamibe, tegyél el belőle és mutasd meg a vezetődnek.

Az esős évszakban komoly veszélyt jelent a malária. Ha ekkortájt mész az erdőbe, inkább szedd a tablettát. Az ösvények sárosak, gyakran ellepi őket a víz. Szeptember-november között az erdőt akár több méter vastag víz is boríthatja. Ilyenkor előkerülnek a mérges- és óriáskígyók, a piócák és minden egyéb féreg. A legnagyobb problémát azonban nem ez, hanem a víz alatt lapuló fatörzsek jelentik. Az ekkor túrázók sokan összetörik magukat. Mivel mi márciusban kelünk útra, ezért ettől nem kell tartanod, de egy-egy komolyabb zápor után kisebb lefolyástalan völgyek megtelhetnek vízzel, ahol a veszély fentáll.

Vízum és egyéb költségek

Guatemalába magyar állampolgárnak nem kell vízum, azonban a guatemalavárosi repülőtéren van reptéri adó, amit be kell fizess. Ennek ára oda-vissza útra kb. 10 €.