"A sámán fejét hátrafeszítve, egész testében remegni kezd, a nyakában lógó tollak és fadarabok, mint egy bábszínházi össztánc, úgy ugrálnak."

2010-es programkiírásban ez a túra nem fog szerepelni. Viszont egy másik mongóliai expeditív túránk a rénszarvastartó a Cátán törzset keresi fel a Nádám fesztivál után. Bővebben itt tájékozódhatsz erről.

"A hamvadó tűzre a vele szemben ülő aggastyán szürke, porszerű anyagot szór; a bőrsátrat betölti a kékes, keserű füst, torkomhoz tapad, megszédít. A sámán közben nyújtott hangon kántálni kezd, dobját egyre erősebben rázza. A sátor göcsörtös rúdjai a tarkómat súrolják, ahogy hátrébb húzódom, a sámán egyre vadabb körökben rúgja a földet, a dob helyett egy állatcsontokból, tollakból és csörgőkből álló koncot markol meg, azt nyakához ragadja, majd mozdulatlanul, a feszültségtől hófehér ujjakkal elfekszik a tűz mellett. Az öreg családfő átveszi a ritmust, hangja hörgő, zengő egyvelege a mongol és szibériai szertartási énekeknek, hirtelen füstöt legyez a sámán felé, majd elfújja a gyertyákat. Néma csöndben és teljes sötétben ülök, a helyiek hite szerint ilyenkor kér bebocsátást a sámán a lelkek birodalmába, ahol kezdetét veszi hosszú és nehéz útja. Belegondolok, ugyanilyen lehetett azoknak a törzseknek, népcsoportoknak az első lépése az ismeretlen felé, akik sok ezer éve még csak nem is nomád állattartásból, hanem halászatból, vadászatból és gyűjtögetésből éltek ezen a vidéken."

(Mongólia, 2003)

 

Az expedíciónk célja, hogy választ kapjunk arra, léteznek-e még sámánok Mongóliában a XXI. század elején, mennyire maradt fent ennek a kultúrája, milyen mondákat, meséket ismernek a helyiek a sámánok életéről. Bár sámánista szertartásra be lehet fizetni akármelyik ulánbátori hotelben, és az ismertebb megyékben is több lelkiismeretes iroda cipeli a csoportokat a business-sámánokhoz, mi mégis valami eredetit, valami különlegeset keresünk: olyan remetéket, akik még a törzsüknek élnek, akik ugyanazokat a rítusokat végzik ugyanazzal a céllal, mint több ezer éve élt őseik. A feladat nem könnyű, hisz ha eredetit keresünk, nem lehet lefizetni a sámánt, a kedvünkért találjon ki valami szertartáshoz indokot. Annyit tehetünk, hogy utunk során mindenhol érdeklődünk, merre él sámán, és meglátogatjuk. Ha úgy alakul, és szerencsénk lesz, megengedheti, hogy elkísérjük a szertartásaira, ha éppen lesznek.

Ami szinte biztos, hogy Mongólia turisták által alig látogatott, vadregényes északi Huvsgul megyéjében lesznek sámánok, és lesz alkalmunk megállapítani, mennyire maradt fent ez a különleges, egyedi vallási forma, amelyhez minket, magyarokat is történelmi gyökerek fűznek.

Az expedíció ötlete

Mongóliában most már a segélyszervezeteken kívül több tanulmány is megállapította, hogy az ősi, évezredes életstílus a világon az egyik leggyorsabb ütemben tűnik el. A szovjet elnyomás Mongóliát egyedi módon megőrizte abban a XIX. századi állapotban, amelyben népe élt a nagy népvándorlások idején. Az utóbbi tíz évben viszont a nomád családok nagy része lovait motorkerékpárra, esti mondáit televízióra, állatait kínai tömegcikkekre cserélte. A mobiltelefonnal és nyugati világképpel felszerelkezett fiatal nemzedék vajon mikor fogja ősei rítusai szerint kikérni törzse sámánjának tanácsát?

 

Az expedíció jellege

Az expedíció feltételeinek megfelelt, felkészült kis létszámú csapat UAZ kisbusszal jut el Murunból a Huvsgul megyei Ik folyó partjára, Cagán-Ür mellé. Itt egy nomád család mellett eltöltünk néhány napot, felkészülünk a lovakkal, tájékozódunk a vallási kérdésekben. Ezek után elindulunk lovaink hátán, kísérő járművek nélkül át a hegyeken a Huvsgul-tó irányába. Helyi tolmácsunk segítségével a legtöbb családnál megállunk kérdezősködni, és az útirányt ez alapján döntjük el. Egy hét alatt eljutunk a Huvsgul-tó közelébe, ahol eldönthetjük, maradunk-e egy kiválasztott helyen több napot, hogy alaposabban megismerjük egy család vagy sámán mindennapjait, vagy északról megkerüljük a tavat, végiglovagolunk alélegzetelállító tájon, a tajga szívében. Érkezés Hatgalba, ahol az utat a mongolok legnagyobb ünnepének, a Nádamnak a megtekintésével zárjuk. Lesz lóverseny, birkózás, íjászat, és ki tudja, hátha érdemes lesz összevetni egy „városi" sámán életmódját az út során megismert, hiteles sámánokéval szemben.

 

Az expedíció kutatási témái

Ha valaki eddig azt hitte, az expedíció csupán egy hangzatos kifejezés, amit egy bejáratott túrára használunk, azt ki kell ábrándítsuk. Az expedíció célja nem csupán a megismételhetetlen, egyedi élmény, a sok különleges fotó, vagy az otthoni álmélkodó barátok. Ahhoz, hogy anyagi és fizikai áldozatunknak értelme legyen, dokumentálni fogjuk az utat. Fényképezőgéppel, kamerával, diktafonnal és jegyzetfüzettel felszerelkezve indulunk útnak, az útról írt beszámolókat ismert természettudományos, kalandsport és földrajzi folyóiratokban, portálokon jelentetjük meg. A felkészülés során felvesszük a kapcsolatot az elérhető hazai kutatókkal, szakirányú doktoranduszokkal, akiknek véleményét kikérjük az útvonal és szervezés kapcsán. A gyűjtött anyagokat és dokumentációt utólag természetesen a rendelkezésükre bocsátjuk.

 

Témák:

• a sámánok életmódja, hitvilága, rítusai és eszközei Mongólia Huvsgul megyéjében
• a közép-ázsiai sámánizmus jövője a globalizáció fényében
• a sámánok tevékenysége, kapcsolata a helyi lakossággal, a sámánizmus és buddhizmus együttélése
• helyi mondák, történetek a sámánok gyógyító, közbenjáró, jósoló eseteiről
• a helyiek véleménye a nyugati hatásokról életmódjukra, vallásukra

A cél elérése

Egyértelmű, hogy egy valódi expedíción a cél nem lehet kiírt program vagy ígéret. Sem mi, sem a helyiek nem tudják garantálni, hogy találkozunk ősi módon élő sámánokkal, látunk szertartást, hallunk mondákat. Ezért fontos mindig a célt szem előtt tartani, ami pontosan arra keres választ: mi történt a sámánizmussal Mongóliában 2009-re? Erre nagyon nagy valószínűséggel választ fogunk kapni.

INDULÁS ÉRKEZÉS
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ




Egyéb információk

Képek az eddigi túrákról

Mongóliában még egy bejárt útvonalon, pontos program mellett is nehéz mindent úgy és akkor szervezni, ahogy a kiírásban áll. Egy expedíció során pedig ez elméletileg is lehetetlen. Az alábbi terv csupán iránymutatás, alapötlet, az expedíció során a programmal kapcsolatos döntéseket közösen, a körülmények és nem az alábbi program alapján hozzuk. A kiutazás és visszautazás nincsen benne a programban, azt mindenki egyénileg intézi, de ha kéri, segítünk.

1. nap: Murun

Az összes résztvevő megérkezik 2008. június 24, 12:00-ig Murunba, ahol a reptéren felvesszük őket, illetve szükség esetén szállást szervezünk (a programon kívüli szállás és utazás költségeit a részvételi díj nem tartalmazza!) Az expedíció teljes részvételt kíván, így első körben elmegyünk, és beszerezzük a közös felszerelést, élelmet. Lesz lehetőség extra lószerszám, ruházat, élelem, stb. vásárlására magunknak is.

2-3. nap: Felkészülés

Az alaptáborban kiválasztjuk hátas és málhás lovainkat, próbalovaglásra megyünk, megismerkedünk a felszereléssel, alapvető javításokkal, a mongol lovak kezelésével. A közeli családokat meglátogatjuk, megtanuljuk, hogyan illik viselkedni egy jurtában, és mit csinál egy nomád család napfelkeltétől napnyugtáig.

4-8. nap: A sámánok útján

Az előkutatás az előző két nap során nyert információk alapján nekivágunk a hegyeknek, és messze földön híres, illetve csak néhány család által ismert sámánok tartózkodási helyét igyekszünk felkutatni. Sebes folyású folyókon kelünk át, vadvirágos, alpesi réteken táborozunk, kérdezősködünk, barátkozunk, gyűjtjük az adatokat. A sámánoknál előre lebeszélt, udvarias látogatásokat teszünk, igyekszünk minél többet megtudni róluk.

9-15. nap: Huvsgul-tó

Ha úgy alakul, mostanra elérjük a Huvsgul-tavat. Megegyezés szerint összekapjuk magunkat, és a tavat északról megkerülve, igazi expedíciós tempóban lovagolunk Hatgalig. Az út során a tóban lehet fürödni, horgászni, csodás fotókat készíteni, a tó és a sámánizmus kapcsolatát kutatni. Ha nem ezt az utat választjuk, mert úgy döntünk, érdemes inkább egy szűkebb területet bejárni, vagy akár egy érdekes közösséghez közel letáborozni, akkor jóval kevesebbet lovagolunk majd, hisz Hatgalig egyenesen, a Huvsgul-tó déli csücskének érintésével eljutunk pár nap alatt.

16-18. nap: Nádam fesztivál, Hatgal

Hatgaltól nem messze állótábort verünk, és szabadfoglalkozás van 3 napig. Felfedezzük a környéket, a fesztivált, elmerülünk a mongolok legnagyobb, felszabadult ünnepén, ahol lóversenyek, íjászmérkőzések és birkózás folyik egész nap mindenféle hússal, sajttal, kumisszal és egyéb nomád tejtermékkel roskadozó asztalok mellett.

19-20. nap: Hazafele

Kisbusszal elvisszük a csapatot Murunba, ahol lesz még egy kis idő bevásárolni annak, aki akar, de lényegében aznap már mindenki indul haza ulánbátori csatlakozással.

Jelentkezés

Jelentkezés: A jelentkezés rendszerét idén pontosítjuk, hogy egységes és felkészült csapattal induljunk útnak. A következő pontok sorrendben minden jelentkezőre vonatkoznak:

1. Jelentkezés: a túrára jelentkezés, a repülőjeggyel és vízummal kapcsolatos ügyek intézése csak szakmai felmérés után lehetséges. Az érdeklődő űrlapon megadott email címre vagy telefonra megadjuk a szükséges információt a jelentkezési feltételekről. Az expedíción való részvétel feltétele a megfelelő tapasztalat, ezt egyelőre csak egyénileg tudjuk megbecsülni.
2. Regisztráció: Az előleg befizetésével, az utazási szerződés elfogadásával (interneten) és az útlevél fénymásolatának leadásával regisztrálunk, mint résztvevőt. A helyek száma eggyel csökken, és megegyezés szerint segítünk intézni a vízumot, repülőjegyet. Tájékoztatunk a csapat többi tagjáról és a lehetséges kiutazási útvonalakról. Természetesen a mi hibánkból meghiúsult túra esetén a foglaló teljes összege visszatérítésre kerül.
3. Segítség a felkészülésben: A megfelelő tapasztalat azért szükséges, mert az expedíció előtt nem lesz lehetőség, hogy mindenki lovas tudását, felszerelését ellenőrizzük. De arra is jó, hogy ki-ki felelőséggel eldöntse, milyen téren vannak esetleg felkészülési hiányosságok. Akár a felszereléssel, akár edzéstervvel kapcsolatban bárkinek kérdése lenne, az nyugodtan keressen meg minket. Elvárjuk, hisz ez nagyban segíti a munkánkat.

Kiutazás: repjegy, vonatjegy

Íme néhány paraméter a kiutazási lehetőségekre:

• Aeroflot, Malév, 10-12 óra (800-1200 €)
• Transz-Szibériai Expressz, 5 nap (kb. 500 €)
• Transz-szibériai helyi közlekedés, 7 nap, (kb. 150 €)

A vonatjegy, repülőjegy intézése igen körülményes lehet. Interneten, utazási irodákon keresztül szinte lehetetlen megbízható információt találni és jegyet foglalni orosz és mongol vonatokra, de ebben boldogan segít túravezetőd; ő számos variációban utazott már Mongóliába/ból. Fontos, hogy a részvételi díj az utazás Muruntól Murunig tartó részére vonatkozik - itt találkozol túravezetőddel is. Ez azt jelenti, hogy minden olyan ellátás, szállásköltség ami Murunig, illetve a túra végén Murunt elhagyva merül fel, Téged terhel. Hogyha Moszkván keresztül repülővel mész, akkor nem lesz külön szállásköltséged, hiszen Ulánbátorban is rögtön gépre ülsz és 1-2 óra múlva Murunben szállsz le. Hogyha vonattal mész vagy Pekingen keresztül repülsz, akkor az orosz/kínai vízumok, továbbá az esetleges szállások és ellátás költsége egészen a túra kezdetéig Rád hárul a részvételi díjon felül.

Repülő

A többség a tapasztalatok szerint a repülőt választja, mert gyors, kényelmes, egyszerű. Repülővel moszkvai, ill. pekingi átszállással lehet Ulánbátorba jutni. Moszkván át egyszerűbb az utazás, de drágább a jegy. Pekingen keresztül a csatlakozások és a kínai ügyintézés miatt sokkal nehezebb az átszállás, de többnyire sikerül elfogadható áru jegyet venni.

Nagy gondot okozhat, elsősorban a késői jelentkezések esetén, hogy az adott időszakra már nincs repülőjegy március-áprilistól, vagy csak nagyon drágán. Ezért fontos, hogy aki repülni szeretne, minél előbb biztosítsa részvételét az előleg befizetésével, ill. foglalja le a repülőjegyet. Érdemes ajánlatot kérni az adott dátumokra egy ismert jegyirodában, amellett, hogy itt rendszeresen kiírjuk majd az általunk talált legjobb megoldásokat.

A legolcsóbb jegyeket általában a foglalás után egy héttel meg is kell venni, ami persze nagy kockázat. Erre megoldás a repülőjegy-lemondási biztosítás, amely a jegy árának kb. 5%-a. Ez az utast váratlan betegsége, balesete esetén védi, orvosi igazolással kell igazolni az utazásképtelenséget.

Az általunk talált legolcsóbb és legjobb megoldást összehangoljuk a túra induló és záró dátumaival, és ez lesz a „hivatalos" kiutazási útvonal. Az átszállásoknál a csapattagok tudnak egymásnak segíteni. Csak itt tudunk garanciát vállalni az árra, időpontokra és szervezésre, az összes többi, egyéni megoldásban szívesen segítünk, de nem tudunk harmadik fél ígéreteire felelősséget vállalni

 Hivatalos útvonal és jegyár

Március elsejével az általunk talált legjobb megoldás a Budapest (14:00) - Peking (05:20), Peking (18:00) - Ulánbátor (20:25), visszafele ugyanezen az útvonalon Ulánbátor (18:05) - Peking (20:10), Peking (01:20) - Budapest (05:30), 880 €-ért.

Vonat

Vonattal hatalmas élmény kijutni Mongóliába, hisz egyrészt felejthetetlen kaland utazni a legendás Transz-Szibériai (Transz-Mongóliai) Expressz vonalán, másrészt testközelből csodálható napokon át a tajga, a Bajkál-tó és számos gyönyörű táj. A kiutazás itt is a repülőhöz hasonlóan egyénileg történik, és orosz vízum szükséges hozzá. Az odaút kb. 6 nap, viszont az élmény megéri. Kétféle megoldás létezik, az előre leszervezett és a helyi improvizatív.

Az előre leszervezett ára nem sokkal kevesebb, mint a repülőjegy, ebben az esetben otthonról lefoglalt hálókocsiban, első osztályon, ugyanannyi idő alatt jutunk célba. Előnye a kényelem, kiszámíthatóság (amennyire ez arrafele lehetséges) és a hivatalos számla.

Az improvizatív megoldás, melyet minden évben páran kipróbálnak, és sosem bánják meg, a belföldi jegyekkel és átszállásokkal tarkított Budapest-Ulánbátor vasúti utazás. Ugyan több időre (és rátermettségre) lesz szükséged, mint a közvetlen nemzetközi vonathoz (ez 2008-ban csak két nappal volt több), de egy csapat külföldi turista helyett helyi orosz családok, kínai és mongol csempészek, kofák, mindenféle érdekes ember társaságában teszed meg az utat. A jelentkezőknek segítünk a többi jelentkező közül útitársat ajánlani az általuk választott úthoz, valamint személyes tapasztalat alapján felkészíteni őket.

Repülő & vonat

A repülőt lehet vonattal vagy busszal is ötvözni, ez esetben Moszkvából 4 nap, Irkutszkból 1 nap, Pekingből 2 nap alatt lehet eljutni Mongólia fővárosába. Ez kiváló megoldás, ha az idő és a pénz is számít, vagyis nincs két hetünk oda-vissza utazni, viszont nem akarunk 1200 eurót kifizetni egy repjegyre. Irkutszkba már feleannyiért kapunk jegyet, mint Ulánbátorba, onnan pedig egy napos olcsó vonatút a mongol főváros. Minden esetben vegyük figyelembe, hogy kínai ill. orosz vonatozáshoz vízum és saját ellátás szükséges, melynek összege igencsak megdobhatja az olcsó út árát. Ezek a megoldások „valamit valamiért" alapon működnek, tehát egyrészt megspórolunk egy komoly pénzösszeget, másrészt viszont a vonatok késhetnek, problémák lehetnek a határátkelésekkel, kényelmetlenségek, nehézségek bármikor adódhatnak, ezeket nem tudjuk mi sem kivédeni.

Mongólia: bevezetés

Földrajzi fekvés

Mongóliát északról Oroszország, délről Kína határolja. Déli részén húzódik Földünk egyik legszárazabb vidéke, a szinte teljesen lakatlan Góbi-sivatag. Keleten végtelen, dús sztyeppék, nyugaton gleccserek és folyók szabdalják.. Az ország átlagos tengerszint feletti magassága 1500 méter, de néhol 3000 méteres magasságig is felkapaszkodunk. A növényzet túlnyomórészt sztyepp, ill. erdős sztyepp, kivéve a Góbit és az északi megyéket, ahol a tajga a jellemző. A Huvsgul az északabbra fekvő Bajkál-tó kistestvére, egy több száz méter mély kristálytiszta tó. Északi csücske alig pár tucat kilométerre fekszik az orosz határtól, javarészt cátán, tuva és kalh népcsoportok lakják.

Éghajlat

Az ország tengerszint feletti magassága és északi fekvése miatt télen nem ritka a mínusz 30-40 fok, nyáron pedig az erős nappali felmelegedést hűvös éjszakák követik. Az esős évszak július-augusztusban érkezik, ilyenkor esik az a kevés eső, ami az éves csapadék nagy részét adja. Északon az augusztus a jellemzően esős hónap, de a hegyek miatt bármikor zúdulhat felhőszakadás a vidékre. Erős UV-sugárzásra, extrém száraz levegőre, forró nappalokra, 0-10 C fok közötti éjszakai lehűlésekre számítsunk.

Kultúra

A legősibb formája a hitnek és a transzcendentális világnak a sámánizmus. Nem is egy vallás, hiszen nem teljesíti annak feltételeit: nincsen egy központi istenfigura, nincs vallásalapító, és nincsen írásos alapja, szabálygyűjteménye, történelmi dokumentációja. A sámánista vonásokat az egész amerikai kontinensen, Afrikától kezdve a Távol-keletig mindenhol megtaláljuk. Milyen régi lehet az a kapocs a világon ma élő, egymást nem ismerő törzsek között, ha a sámánizmus alapjai szinte mindenhol fellelhetők, akár más vallásokkal keveredve. Ez történt Mongóliában is, a később meghonosodott buddhizmus ugyanannyira módosította a sámánista rítusokat, mint fordítva. Így alakult ki az egyedi, csak erre a vidékre jellemző vallási kultúra.

Sámánizmus

A sámánizmus a történelmi ősidőkben, a fetisizmussal, totemizmussal, animizmussal és egyéb, kis törzsekre jellemző hitvilágokkal alakult ki. Alapjait mindvégig megőrizte, még Dzsingisz Kán, a tulajdonképpen roppant demokratikus elveket valló uralkodó is tartott egy sámánt udvarában, persze a sok egyéb pap és próféta mellett. A buddhista tanok a XVI. századtól kezdve egyre szélesebb körben kezdtek elterjedni, az értelmiségi és uralkodó réteg választott vallása lett. Ezt követte lassan a többi osztály, a sámánizmus kárára, ami csak néhány törzsnél maradt fenn közel eredeti formájában. A Burját, Hotgoid, Uriankháj, Darkat és Cátán törzsek őrizték meg legtovább az ősi szertartásokat, ezek közül a két utóbbi mind a mai napig komolyan hisz az animisztikus világban. A hunok és a kortárs törzsek Kr.e. 300 körül már gyakorolták ugyanazt az éves Nagy Áldozatot, melyet a mai napig megtartanak Észak-Mongólia egyes területein. A Közép-Ázsiai ásatások során talált szertartási eszközök kísértetiesen hasonlítanak a mai sámánok különleges ruházatához, hangszereihez. Mongóliában a férfi sámán neve Bú, a nőé Udgán. A sámánt mindig égi és földi jelek választják ki, a titulus nem öröklődik, és senkinek sincs beleszólása, kiből lehet sámán. A „szellem érintése” egyes kiválasztottaknál azt jelenti, hogy egy régen élt és nagy sámán meglátogatja, amitől transzba esik. Kutatók szerint ez egy valós, abnormális pszichológiai állapot, amikor a jelölt nem tud semmit a külvilágról. Ezek után megbetegszik, amely egyéntől függően néhány naptól néhány évig tarthat. A betegség okát csak egy másik sámán fedheti fel. Ha helyiek hite szerint, ha a kiválasztott nem fogadja el sámáni voltát, meghal, teljes családjával együtt. A sámánok sosem élnek emberek közelében, és nem is látogatják a többi nomád családot, hacsak nem valami fontos okból kifolyólag. Közönséges emberek bármikor meglátogathatják a sámán otthonát, de nem tölthetik ott az éjszakát. Minden sámán más szabályok szerint él, egyesek nem isznak alkoholt vagy dohányoznak, mások bőségesen élvezik hatásait. Ruházatuk is teljesen eltérő lehet, egyesek teljesen hétköznapi módon öltözködnek. Sokszor csak a szűk helyi közösség tudja megmondani, ki a sámán a környéken. A sámán feladata népe védelme, vagyis azért élnek, hogy az emberek és állataik egészségesen életben maradjanak. Az egyes sámánok annyira különbözhetnek, hogy még a jóról és rosszról alkotott elképzelésük is eltérhet. A legtöbb sámán azt vallja, hogy a világon minden egy ellentmondás eredménye. Az egyik oldalon a törzsük érdeke, a másikon a világ érdeke áll. A szellemükkel kilépnek testükből, és akár más testet (állat) öltve, akár láthatatlanul, de utaznak és kommunikálnak a szellemvilággal és az emberekkel. A mongol kultúra egyedülálló a Földön, hiszen egy-két észak-szibériai törzs kivételével a nomádizmus csak itt maradt fenn eredeti formájában. A városi Mongólia nem rejt sok izgalmat, azonban a vidéki élet könnyen rabul ejtheti az utazót. A nomádok 3-8 havonta váltanak legelőt, egyes vidékeken még mindig tevékkel és jakokkal költöznek jurtástul, családostul, jószágostul. Az életmódjukat az állattartás határozza meg, délen főleg tevét, északon pedig jakot tartanak, kecskét, birkát, tehenet és persze lovakat pedig mindenhol. Több ló él Mongóliában, mint ember! A férfiak és gyermekek közül egyre kevesebben hordanak népviseletet, de az idősebb korosztály és a nők mai napig színes ruháikban járnak. Mondaviláguk és népművészetük hihetetlen gazdag és sokrétű, a gondolkodásuk pedig teljesen eltér a miénktől. Náluk nincs jövő, nincs holnap, nincs ígéret, csak a jelen van és a múltbéli tapasztalat. De ugyanúgy nincs stressz, aggódás, panaszkodás vagy idegesség. Vallásuk a tibeti buddhizmus, északon a sámánizmus, a városokban terjedőben a keresztény vallások.

Pénz, bank

Mongólia pénzneme a tugrik (MNT). 1 € = kb. 1400-1800 MNT. (Aktuális árfolyam itt: www.xe.com) Pénzt váltani csak a nagyobb városokban lehet. Jobb, ha azt már Ulánbátorban a reptéren megteszed, de erre Murunban is lesz lehetőség. ATM csak Ulánbátorban és Murunban van.

Áram és kommunikáció

Mongóliában az áram 220 V, átalakító nem szükséges. A túra során nem lesz lehetőség és idő akkukat tölteni, még Hatgalban sem nagyon. Hozzunk vésztartalék szárazelemet és elegendő pótakkut. A mobiltelefon (roaming) tarifáiról tájékozódjunk szolgáltatónknál, lefedettség van minden településen és a főutak mentén. Internetezési lehetőség van Hatgalban, de idő nem lesz rá nagyon, a telefont így gyakorlatilag csak az első és utolsó pár napon tudjuk használni.

Veszélyek

Mongólia nem veszélyes ország. Nem kell tartani sem rablástól, sem erőszaktól (a nagyvárosokon kívül), alapvetően békés népek élik a mongol sztyeppéket. Problémát a hibás lóbiztonság, a fáradtság és kulturális sokk okozhat. Nem veszélyes helyeken, így ha odafigyelsz a túravezetőd instrukcióira, baj nem érhet. Az élővilág nyugodt, ragadozó állatoktól, mérgező rovaroktól és kígyóktól nem kell tartani. A leggyakoribb kellemetlenségek az átázott ruha (nem megfelelő esőfelszerelés), a hideg (főként a térdünk, kezünk és arcunk fázhat, gyakran az átázott ruha miatt), a száraz és felrepedezett ajkak, ujjak, a gyomorfertőzés (gyakran romlott otthoni kajától) és az ülep, láb kidörzsölése.

Oltások, gyógyszerek, higiénia

Kötelező oltások nincsenek, viszont hivatalosan ajánlott a kolera, tetanusz és veszettség. Az Országos Epidemiológiai Központban mindenki érdeklődjön a hivatalos álláspontról személyesen. Napszúrás, leégés, kiszáradás, hasmenés és székrekedés a leggyakoribb egészségügyi problémák a Mongóliába látogató külföldieknél, így a megelőzés mellett érdemes lehet ezek kezelésére gyógyszereket hozni. A hatgali szálláson lesz zuhanyzó és WC, de a túra alatt csak a természet vár Rád. A higiéniás szint elmarad az európaitól, azonban nincs zsúfoltság sehol, így fertőzésektől nem kell tartanod.

Vízum

Egyénileg vagy csoportosan a Mongol Nagykövetségen, 10 nap a kiállítási idő, az ára kb. 50 €, hivatalos meghívó szükséges. További információ jelentkezéskor.

 Felkészülés

Az eddigi évek tapasztalata alapján a legnagyobb kihívást az időjárás (hideg és eső), a táplálkozás (ízvilág) és az „időtlenség” (nyugati szokásokat felejtsük el) jelenti majd. Az előbbi gondos felkészüléssel és minőségi felszereléssel, az utóbbi szerénységgel vagy ugyancsak felkészüléssel oldható meg.

Keleti időszámítás

Az utazásokra általában jellemző, hogy a „kalandfaktor” és a szervezettség fordított arányban áll egymással. Az iKALAND útjain arra törekszünk, hogy a tömegturizmus és szervezett utazások csapdáit elkerülve olyan valódi élményekben legyen részed, amit talán csak egyedül, saját szervezéssel tudnátok biztosítani. A tapasztalatunk és helyismeretünk a garancia arra, hogy az eredeti élmény megtartása mellett az utazás biztonságos marad és minimális egyéni szervezést igényel. Mindezek ellenére megeshet, hogy utakat lezárnak, gépjárművek elromlanak, boltok kifogynak, emberek elköltöznek; különösen egy olyan országban, mint Mongólia. Az expedíciós jelleg miatt pedig végképp nem tudunk konkrét helyszíneket, látnivalókat, eseményeket garantálni, mert ha tudnánk, akkor ez nem felfedezés lenne, hanem bemutatás. Amit mindenképp szavatolunk, hogy az út egy valódi kaland és emlékezetes élmény marad mindenki számára, aki bevállalja.

Mongóliában az időtlenség azt jelenti, hogy el kell fogadni, ha egy helyi azt mondja, egy óra múlva nyit a bolt, akkor lehet, hogy hétfőig ott állsz, ha épp péntek van. A lovaglás során is, ha egy táborhely a szembejövők szerint öt kilométerre van, lehet, hogy négy óra múlva éred csak el. Az expedícióvezető azt sem tudja, fog-e esni aznap, hát még másnap, tehát készüljünk fel az önállóságra, és minden időjárási helyzetre. A folyók órák alatt megáradhatnak úgy, hogy jelentősen változtatni kell az útvonalon, és sok bizonytalansági tényezőt rejt a terep is. A mongol időtlenségben nincsen jövő, tehát ha valaki állandóan a vacsora idejét, a holnapi távot, a következő jurtát vagy itatást kérdezgeti, nem sokat ér el vele, az előrejelzés sosem fogja fedni a valóságot.

Az expedíciós jelleg miatt fokozottan érvényes az önállóság. Engedjük el magunkat, élvezzük a tájat és az ölünkbe eső élményeket, és ha tehetjük, ne rontsuk el magunk és mások hangulatát csalódottsággal, panaszkodással. Jelentkezés előtt gondoljuk át, eddig hova látogattunk külföldre, milyen módon (csoportos, egyéni, családi, hátizsákos, stb.), utaztunk-e valaha önállóan, más turisták által nem járt vidéken, mert ezek lesznek a kérdések, amiket mindenkivel külön át kell vennünk. Ezen az expedíción nem feltétel a versenyszintű lovas tudás, sem a kimagasló fizikai állóképesség. Aki járt már harmadik világbeli országban hátizsákkal, elvegyülve a helyi lakossággal, valamint rendszeresen sportol, annak vagány hozzáállás mellett még lovaglótudás sem szükséges, hogy élete élménye legyen az utazás.

Egyértelmű, hogy a napi táv, pihenők rendje és ideje, táborhelyek és tisztálkodási lehetőségek mind külső körülményektől függnek, amit jobb ázsiai belenyugvással elfogadni, mint megkísérelni megváltoztatni. Nem ajánljuk a túrát annak, akinek a fentiekkel fenntartásai vannak, aki viszont nem riad vissza egy kis nomád élettől, nem nyafog, ha napokon át csak helyi ételeket eszik, szeret sátorozni, horizontokat lovagolni, túrázni és egyik napról a másikra élni, az mindenképp próbálja ki, ennél autentikusabb kalandot már keveset kínálnak a Földön.

A jelentkezők felkészültsége és tudásszintje valószínűleg eltér majd, így lehetőség van az utazás előtt személyes felkészítő tréningre, erről a bemutatkozó lovagláson nyújtunk tájékoztatást. Természetesen, ha a fentiek nem világosak, szívesen magyarázunk, az utóbbi öt év közép-ázsiai lovastúrák és expedíciók tapasztalatai alapján. A túra során párokba szerveződünk, vagyis egy párra jut két hátas, egy málhás és egy tartalék ló. A felkészülés során erre is érdemes figyelni.

Közös utazás

Ha csapatban utazunk, az nem ugyanaz, mint egyedül. Ne gondoljunk itt öltözködési kódexre vagy köszönési stílusokra, az expedíción elvárt viselkedés inkább a csapatmunkáról szól.

A legfontosabb, hogy amit javasolunk, azt hajlandóak is legyünk magunk elvégezni. Sőt, úgy korrekt és udvarias, ha kérdés nélkül segítünk ott, ahol látjuk, szükség van rá, és nem másoknak szólunk, hogy segítsenek. Tehát ha eszméletlen ötletünk támad, hogyan lehetne sokkal finomabb vacsorát főzni, akkor ne a matracunkon fekve tegyünk javaslatokat azok felé, akik vágják a húst vagy fűszerezik az ételt, hanem keljünk fel és álljunk be segíteni, vagy beszéljük meg a túravezetővel, másnap szeretnénk elvállalni mi a közös főzést. Ugyanígy, ha úgy érezzük, jobb módszerünk van a patakokon átkeléshez, jobban tudjuk, merre kéne menni, hogyan kéne málházni, tüzet rakni, fát vágni, sátort verni, akkor a csapatszellem elvárja, hogy utasítás, javaslat vagy utaló kérdés helyett fogjuk meg a munkát két kezünkkel és végezzük el. A „nem kéne több fát gyűjteni?” vagy „elfogyott a víz!” jellegű kérdések csak azt fogják eredményezni, hogy kedvesen megkérünk, segíts megoldani.

Természetesen az expedíció jellege és a csapatmunka megkívánja, mindenki vegye ki a részét a közös munkából. Ezért már induláskor megbeszéljük, ki milyen feladatot vállal a közösből. Szemétgyűjtés és –szállítás, budi ásás és temetés, fagyűjtés, tűzrakás és tűz ápolás, takarítás, konyhai munkák és lovaglás közben a „hátvéd” mind olyan feladat, amit egyszerre, egy személyben az expedícióvezető képtelen ellátni. Csak olyan feladatot vállaljunk, amit lelkiismeretesen, a túra teljes ideje alatt el tudunk végezni. Az expedíció során nem cserélgetünk ok nélkül feladatokat, és aki egyiket sem tudja vállalni annak nem javasoljuk a részvételt.

Viselkedés a sztyeppén

A mongol pásztorok egyetlen kaftánnal és a zsebekbe gyűrt néhány darab szárított hússal és sajttal lovagolnak napokon át, mert nincs más felszerelésük. Szegények, és a nomád élet nem tűr meg semmilyen felesleges tárgyat, többnyire még egy zsebkésük sincs. Teljesen érthető, hogy amikor találkoznak velünk, elkérnek mindent, amit látnak rajtunk, kipróbálják, majd a sokszor a földön hagyják, elveszítik, másnak adják vissza. Persze udvariatlanság bármit visszautasítani, tehát ha valamit semmiképp nem akarunk elveszteni, ne hagyjuk elől mások szeme láttára. Útitársainktól kölcsönkért bicskát, lámpát, bármit a tulajdonosnak adjunk vissza kizárólag, de ugye minek kölcsönkérni, ha mi is hoztunk?:)

A másik nehezen kezelhető helyzet a helyiek segítőkészsége. Az ő szemükben mi egy távoli bolygó elpuhult lakói vagyunk (és sajnos teljesen igazuk van), akik sem a lovakhoz, sem a lovagláshoz sem bármilyen kötözéshez vagy tábori megoldáshoz nem értenek, és nem is fognak érteni soha. Ne csodálkozzunk, ha a reggeli pakolás közben meglátogatnak helyi lovasok, és csupa jószívűségből odajönnek, miközben málhánkat kötözzük, mosolyogva félretolnak, az egészet szétszedik és a saját módszerük alapján újrakötik. A málha feltehetőleg le fog esni, mivel a mongolok sosem használnak lovakat málházáshoz, legfeljebb nyeregtáskát visznek magukkal. Ugyanígy nem fogják megállni, hogy a kengyelszíjat vagy mást elkezdjenek nekünk kérés nélkül állítgatni. Nincs más megoldás ilyenkor, mint visszamosolyogni, és keményen megmarkolni a kötelet és nem engedni, hogy elvegyék. Nem erőszakosak, csak túlságosan és bosszantóan segítőkészek. Elvégre rokon nép:)

Természetesen, ha nem a saját táborunkban vagy lovunkon vagyunk, hanem egy jurtában vagy egy család vendégeként bárhol, akkor viselkedjünk az ő szabályaik szerint. A jurtába belépve a férfiak balra, a nők jobbra ülnek le, hacsak a háziak másként nem jelzik. Az ágyak szélére és a földre üljünk, ez utóbbit csakis törökülésben vagy félig térdelve, sose guggoljunk egy jurtában. Ugyanígy vigyázzunk, ne érjünk hozzá, és ne támaszkodjuk a bejárattal szembeni oltárhoz és a jurtát tartó két oszlophoz.

Rossz szerencsét hoz, ha elbotlunk a küszöbben, vagy átnyúlunk a két tartóoszlop között, így lehetőleg ezeket is kerüljük.

Ha bármit kínálnak, fogadjuk el, komoly sértés visszautasítani. Az elfogadás persze nem jelent elfogyasztást is, és ez az, amit sokan nem értenek. Teljesen bevált módszer akár alkohol, akár étel esetében, hogy átvesszük jobb kézzel (sosem ballal, legfeljebb mindkét kézzel), a szánkhoz emeljük, felnézve mosolygunk, hogy ízlett, és vagy továbbadjuk, vagy visszaadjuk (alkohol esetén). Még csak bele sem kell kóstolnunk, csak csináljunk úgy. Semmi bajunk nem lesz, és nem sértünk meg senkit. Persze számtalan egyéb szokás és viselkedési szabály létezik a jurtán belül, de ezeket majd az út során megtanuljuk. A fentieken kívül persze, ha bármit megszegünk, az nem olyan lényeges, elvégre ők is pontosan tudják, külföldiek vagyunk, mások a szabályaink.

Ajándékok

A vándorlásaink során eljutunk majd olyan nomád családokhoz is, akik egész évben egy elzárt vidéken élnek állataikkal, és ritkán találkoznak idegenekkel, főként külföldiekkel. A közép-ázsiai sztyeppék íratlan szabályai alapján, aki betér ilyenkor egy jurtába, az a család érdekei elé kerül, vagyis önzetlen vendégszeretet, kedvesség és ellátás fogadja majd a csapatot. Az otthoni árak alapján havi párezer forintból gazdálkodó családok számára nagy áldozat ennyi ember megvendégelése, amit ritkán illik pénzzel viszonozni. A család gyerekeinek viszont adhatunk számukra értékes ajándékokat, amivel a szülőknek is örömöt okozunk és közben nem sértjük meg őket. A fogaikra veszélyes édességeket kerüljük, egyéb ötletek: lovas bizsu (matrica, kulcstartó, kép), színes tollak, jegyzetfüzet, apró játék. A felnőtteknek is hagyhatunk apróságokat, nőknek varrófelszerelés vagy kozmetikum, férfiaknak dohány, cigarettapapír, zsilettpenge, lovas bizsu. Bárki számára a legnagyobb és legudvariasabb ajándék még mindig a fénykép, ha van lehetőségünk egy kicsi Polaroid gépet hozni, az megteszi az összes többi ajándék helyett. Tökéletes megoldás ugyancsak a képeslap, bármilyen témájú, színes fotók nagy sikert aratnak a helyieknél, lovas poszter, lovas újság szintén. Ezek még kevesebb helyett foglalnak, így néhány magyar lovas magazin meg egy marék budapesti képeslap bőven elég. Mindez persze nem kötelező, csupán lehetőség, ha adni is akarunk valamit az út során megismert embereknek. Ne túlozzuk el, 3-4 féle apró ajándék elég, hisz sokszor útitársaink is hoztak magukkal valamit.

Felszerelés

Tudjuk, drága és nem mindig tartós! Ha úgy érzed, a teljes felszereléslistát nulláról kell összeállítanod, akkor itt van néhány barkácstipp. Lehet spórolni a felszerelésen, nem is keveset, teljesen attól függ, mennyire vagy tapasztalt túrázó, mennyire bírod az éhséget, fáradságot, hideget, esőt. Volt már rá példa, hogy valaki hasonló túrát egy hálózsákkal és esőkabáttal csinált végig, sátor és váltás ruha nélkül, de lehetőleg ne első mongol utunkon próbáljunk ki ilyesmit. Tehát ha fogytán a pénzünk, spóroljunk a ruhákon, extra kényelmi tárgyakon, és ne az alapfelszerelés minőségén. Néhány hazai ismertebb túrabolt, ahol szinte mindent be tudunk szerezni:

• Overland Outdoor
• Tengerszem
• Mountex
• Guru Outdoor
• Decathlon
• Lowe Alpine
• Mormota Outdoor

A málha súlya

Minden gramm számít! Felszerelésedet gondosan kell összeválogatnod, hisz ez nem dzsipes országjárás vagy hátizsákos stoppolás. Itt társaink, a lovak viszik nem csak a felszerelésünket, többheti élelmünket, de minket is. Sokszor egész nap víz és élelem nélkül, olyan terepen, ahol mi sokszor még gyalog is megsérülnénk. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy minimalizáljuk a súlyt. Nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy a programot, élményt és sok mindent mennyire befolyásol a málha súlya. És itt a lovas súlya nem számít, hisz az élősúly, dinamikusan követi a ló egyensúlyi pontját, emelkedőkön könnyítünk, stb. A holt teher, a csomagok és málhák azok, amik lefárasztják lovainkat, vagy egyenetlenül elosztva feltörik hátukat. A túl nagy vagy nehéz csomag nem csak a lovakat hátráltatja, a reggeli és esti időnket is elveszi az állandó pakolás. Tapasztalat, hogy sok lovastúrázó reggel 3, este pedig 2 órát tölt a saját holmi pakolásával és rendezgetésével. Ez gyakorlatilag az összes szabadidő aznap, amit a táj felfedezésével vagy pihenéssel tölthetnének amúgy. Ha nem merünk magunk válogatni, kérjünk tanácsot egy szakirányú blogbejegyzésben, vagy látogassuk meg a következő, könnyű felszereléssel foglalkozó oldalakat (csak angolul):

• http://www.the-ultralight-site.com
• http://www.backpackinglight.com/cgi-bin/backpackinglight/index.html
• Lovagló és lovas felszerelés ügyében a legjobb honlap jelenleg a Long Riders’ Guild, kimondottan távlovagláshoz és lovas expedíciókhoz adnak független tanácsot.

Helyezzünk hangsúlyt a valóban fontos tárgyakra! Egy utcai esőkabát és három pulóver helyett csomagoljunk egy profi, szabadidősportokhoz készült esőnadrág-kabát variációt és egy pulóvert. Hisz ha átázunk, a három pulcsi mit sem ér, egy száraz pulcsival pedig nem fázol amíg lovagolsz, a táborhelyen meg ott a sátor. Ha többfunkciós darabbal váltunk ki két másik tárgyat (vízhatlan dzseki), ügyeljünk, hogy mindkét funkciót kiválóan ellássa az új darab.

A teljes felszerelésünk maximális súlya 15 kg! Ez azt jelenti, hogy a málhazsákba kerül 10 kg felszerelés, a maradék öt (esőkabát, napi víz és élelem, személyes holmik) a nyeregtáskába vagy a hátunkra. Sajnos nem tudunk kivételt tenni, hisz erre a súlyra még rájön a közös felszerelés és élelmiszer, erősen megterhelve a lovakat. Persze nem ennyivel kell kiutaznod, a bázison hagyhatod a tartalék felszerelést: váltás ruhákat, töltőket, hátizsákot. A málházás előtt a pontos súlyelosztás (egy lovon két ember málhája lóg két oldalt) érdekében amúgy is lemérjük a csomagokat, és ha a málha túllépi a 10, ill a nyeregtáska az 5 kg-ot, bizony selejtezés lesz a vége.

A teljes időszakra béreljük a lovakat, valamint a lovagláshoz szükséges felszerelést: nyergek, kantár, kötelek, szárak, málhazsákok, hevederek, extra pokrócok, nyereg kipárnázó nemezdarabok, kengyelszíjak, stb. A közös tábori felszerelést (bogrács, ponyvák, kötelek) is mi biztosítjuk. Természetesen, aki szeretne saját lovagló felszerelést hozni, az önállóan gondoskodjon a kiszállításáról (a saját nyereg eddig jó ötletnek bizonyult), de helyi felszerelést is lehet vásárolni Ulánbátorban.

A felszerelés összeválogatása

Fontos! Minden egyes felszerelés tételt próbáljunk ki élesben még a felkészítő hétvége előtt! Kesztyűt, ruházatot, lábbelit esőben és hidegben mindenképpen teszteljünk! Tábori felszerelést, lámpákat, sátrat tisztítsuk meg, próbáljuk ki élesben. A túra során épp elég sok új dologra kell figyelni és megjegyezni a lovakkal kapcsolatban, ott már nem lesz lehetőség megtanulni sátrat felverni vagy esőkabát-ragasztót venni. Az alábbi lista gondosan válogatott, kipróbált és eddigi utasokon tesztelt iránymutatás. A kötelező felszerelés nélkül nem lehetséges a részvétel, az ajánlott felszerelést csak akkor hagyjuk otthon, ha hiánya nem fog zavarni, megtűrt vagy saját felszerelést pedig csak akkor hozzunk, ha semmiképp nem tudunk meglenni nélküle. El ne felejtsük, a csomagjainkat most nem busz vagy vonat viszi, hanem élő állatok, akik amúgy csak éjjel tudnak legelni. Nekik számít a súly, arról nem is beszélve, hogy sok felszerelés = sok pakolás, így előfordul, hogy akik jól megpakolt hátizsákkal jönnek esténként mindig a sátor mellett térdelnek míg a többiek rég a tűz mellett beszélgetnek.

A ruhákkal vigyázzunk, amit a listában felsorolunk elegendő a részvételhez, többnyire patak vagy tó mellett fogunk táborozni, és mindig lesz lehetőség este vagy reggel kimosni 1-1 ruhadarabot, ha nagyon kell.

Megtűrt felszerelés

Bár kedvenc aranyhaladat semmiképp sem hozhatod, vannak dolgok, amik felett szemet hunyunk, hisz úgy sem tehetünk mást, az expedíciós jellegre való tekintettel mégis megkérünk, csak a valóban nélkülözhetetlen tárgyakat hozd magaddal.

• Mobiltelefon, MP3, GPS, egyéb kütyük, könyvek, lovaglócsizma, kobak és lovaglónadrág: van, amikor hasznos de sok helyet foglal és távol tart az élménytől. A lovaglás során nem lesz térerő. Könyvet és zenét általában mindig hoz mindenki, de szinte soha nem olvassák, hallgatják. A lovaglócsizma nagy, nehéz és felesleges, sokkal célszerűbb megoldás egy bakancs-lábszárvédő páros. Kobakba nem szólunk bele, egyéni felelősség.

• Szúnyogháló: van, akit zavar, ha egyes vidékeken a mocsárból mindenféle zümmlények támadnak, ilyenkor hangos magyar szitokáradat helyett vegyük elő a maréknyira összegyűrhető archálót. Persze nem árt, ha van rajtunk kalap. Ebben az idpszakban még nem fenyeget bennünket ez a veszély.
• Matrac vagy polifoam: nem nyújt annyival több kényelmet éjszaka, mint napi pakolása, felfújása, kötözése és kezelése okoz. Az utasok többnyire feleslegesnek ítélik a végén, így hacsak nem vagy tapasztalt túrázó, aki tudja, képtelen derékalj nélkül aludni, nyugodtan hagyd otthon. De még polifoamistaként is gondold meg, hisz minden lovon van legalább kettő izzasztó, aminek sűrű, nemezes anyaga jobban szigetel bármely műanyagnál, ezt rakhatod a sátor alá is, ha nem akarod belülre. Jó alternatív megoldás a kicsire összehajtható, magától felfújódó matrac.
• Pohár: hacsak nem bőrtokos felespohár, felesleges hoznod. Ott a csajka.
• WC papír: nem részletezzük, de a lovasnomádoknál nincs WC-papír. Ilyen még a törlőkendő, a kézfertőtlenítő kenőcs, a hosszú papírhengerből kihúzott és veszetten pacsuliszagot terjesztő drájvájp és a pezsgőtabletta.
• Törölköző: úgyis megszáradsz, mire visszaérsz a pataktól, vagy törülközz a holnapi ruhába! A tűznél úgyis megszárad rajtad. :)
• Főzőkészülék: ha nem vagy kávéfüggő, akkor jól gondold meg. Szinte minden reggel főzünk teát és reggelizünk, ha előbb felkelsz, hogy forralj magadnak egy csésze kávét akkor hozz minél kisebb és könnyebb főzőt. Ajánlat: Ionstove
• Víztisztító: a tabletta praktikus, de rossz ízű. A különböző kerámiabetétes vízszűrőknél ilyen nem fordul elő, viszont nehéz és időigényes a megfelelő vízmennyiség átszűrése. Marad a vízforralás, mint leghatásosabb és legegyszerűbb módszer. A közös vizet tiszta vízfolyásból szerezzük be vagy felforraljuk, de még így is előfordul egyeseknél gyomorfertőzés. Ez feltehetően nem a víztől, hanem a hozott élelmiszertől vagy városi hatástól van, de ha biztosra akarunk menni tisztítsuk a saját ivóvizünket. Erre a legegyszerűbb megoldás egy fertőtlenítő UV-lámpa. Kicsi, könnyű, és percek alatt megtisztítja a napi ivóvizünket.

Ajánlott felszerelés:

Ha nincs nálad, semmi baj, ám segíthet bizonyos helyzetekben másokon, magadon.

• Lovaskesztyű: az egész napos lóhasználat, korlátolt tisztálkodási lehetőségek és a szokatlan sok kézi munka még az edzettebb ujjakon is apró sebeket okoz, begyulladnak a körömágyak, elgennyesednek a szúrások. Hasznos lehet lehetőleg bőr, jó minőségű, cowboy-kesztyű vagy gyengébb minőség de több váltás. Esőben, egész napos szárhasználattal hamar megadják magukat, volt már olasz lovas kesztyű, ami beszínezte vizesen a kezet, munkáskesztyű, ami fél napig bírta, másik kidörzsölte a kezet
• Csepsz: hasznos lehet, de csak bejáratva, jól kipróbálva. Nem kell annyi váltás nadrágot hozni, véd a hideg és a kidörzsölés ellen. Körülményes a le-fel vétel. Lábszárvédő is megteszi. Legjobb a minőségi, vastag, bejáratott bőrnadrág.
• Gyógykenőcs: ha lovunk háta felsérül, eddig mindig szükség volt rá.
• Fadeszka: aki szívesen segít az esti közös vacsora elkészítésében, az hozzon egy kisebb fadeszkát, és egy olyan éles tőrt/konyakést, amivel könnyen tud pl. hagymát, húst vágni.
• Lakat: kicsi, könnyű, nagy fülű vagy számzáras kerékpárbilincs a lovak béklyójához egyes vidékeken. Hasznos lehet a hátizsák cipzárjához is városközelben.
• Szúnyogriasztó: szitkozódás helyet pssssszt-pssssszt
• Ébresztőóra: Reggelente mindenkinek más időmennyiség kell az összepakoláshoz, így a többiek érdekében igyekezzünk időben elkészülni. Ehhez roppant hasznos eszköz egy apró, egyszerű ébresztőóra. A mobil lemerül és elvész, a túravezető pedig nem biztos, hogy épp a táborban lesz, amikor fel akarsz kelni.
• Fényképezőgép: a túráról a honlapon látható képekkel megegyező minőségű, bőséges fotóanyag készül majd, melyet mindenkinek eljuttatunk, ezért csak az hozzon fényképezőgépet, akinek fontos, hogy maga is készítsen képeket. Ezek a készülékek sem mindig élik túl az utat, és a töltés mindig gond.
• Gyógyszer: ha elkaptad, elkaptad, azon gyógyszer már nem segít, de esetleg jól jöhet egy fájdalom és lázcsillapító, vízfertőtlenítő, antibiotikum, hasfogók (Immodium-széntabletta), kötszer, ragtapasz.
• Jegyzetfüzet-toll: hozz akkor is, ha nem írsz, valaki mindig tollat vagy öngyújtót keres.
• Szesz (Unicum, házi pálinka: a kulacsokat luxus üresen kivinni): első pár napon gyomorfertőtlenítő és zsíroldó hatása bizonyított. Fontos, hogy lovaglás előtt vagy közben nem fogyasztunk alkoholt, tehát az csak este, kulturáltan kerül fogyasztásra az étkezések mellé.
• Fűszerek: egy kis pirospaprika, feketebors vagy kakukkfű mindig feldobja a sokszor monoton ízeket. Ugyanígy, ha képtelenek vagyunk az otthon megszokott só mennyiségnél kevesebbel elfogyasztani az ételt, hozzunk magunkkal vegetát vagy sót és ízesítsük a saját adagunkat. Ha lehet, ne követeljük, hogy a közös ételt sózzák vagy fűszerezzék a saját ízlésünknek megfelelően.
• Fogselyem, bioszappan (élővízhez), fogkefe, fogkrém, csipesz, borotva, dezodor.

Kötelező felszerelés:

Kell, és kész. Nincsenek kivételek, ugyanis azon a vidéken és körülmények között egymásra vagyunk utalva, és ha valakitől kölcsön kell kérni akkor neki nem lesz. Ha nem sikerül a túrára hiánytalanul megérkezni, csak akkor lehetséges a részvétel, ha külön díjért bérled a hiányzó felszerelést.

• Nyeregtáska vagy hátizsák: A napi felszereléshez (nem-tábori cuccok): esőkabát, dzseki, víz, napvédelem, pótkaja, tartalék kötelek és béklyók elférjenek benne, és ne kelljen a nagy málhazsákokat szétcsomagolni, ha délben napszemüvegre van szükségünk. A nyeregtáska két oldaltáskából és egy hengeres fedőtáskából áll, lehetőleg csatosat válasszunk masszív varrással és vastag bőrből. Ebbe a három részesbe gond nélkül belefér minden, és a málhák méretét is csökkentettük. Ha nem szimpatikus a megoldás, vegyünk egy közepes hátizsákot amit jó magasra fel tudunk kötni a hátunkon (az alja ne verje a nyereg hátsó kápáját), sokak ezt praktikusabbnak találják. Biztonságosabb is, mert ha netán egyedül elveszítjük a lovunk, nálunk marad minden fontos felszerelés, bár lovaglás közben körülményes a hozzáférés. Ha nem szeretjük a nagy zsákot, akkor egy kis hátizsák – elülső nyeregtáskapár is megfelelő űrtartalommal bír. A hátsó nyeregtáskát sokan nem tartják biztonságosnak, ugyanis esésnél megakadályozza, hogy a cipő hátrafelé kicsússzon a kengyelből. A lónak ugyancsak nem tesz jót, érzékeny szerveket irritálhat, és minél hátrább van a súly, annál inkább fárad. Ha be tudunk szerezni, profi, kipróbált elülső nyeregtáskát, az sokszor jobb választás lehet.
• Sátor: lehetőleg megosztva valakivel, felére csökken az egy emberre eső munka és kevesebb a málha. Dupla falú, esőálló, max. 3 kg, könnyen felállítható. Szúnyogháló, szellőző és előtér hasznos.
• Hálózsák: téli vagy közepes védettség, max. +5C fok komfort. Lehetőleg minél kisebb, könnyebb. Nem árt, ha a tokja vízhatlan - mindig történnek meglepetések az úton.
• Bicska: többfunkciós, legyen rajta konzervnyitó, apró fűrész, ár, esetleg fogó. Egy Leatherman vagy Victorinox többfunkciós fogó naponta többször elővett, pótolhatatlan társ, persze a megfizethető utánzatok is, amíg el nem törnek.
• Tőr: ha bicskánkon nincs megfelelően nagy penge, legyen az oldalunkon vagy könnyen elérhető helyen egy tőr, amellyel kiválóan tudunk majd fát gyűjteni, ágast faragni, ételt feldolgozni, vagy vészhelyzetben kötelet elvágni.
• Csajka: ponthegesztett, erős nyél (próbáld ki: hevítsd fel a nyelét, majd terheld tele adag vízzel!) vagy fém fogó, jól záródó fedő a gyors forrásponthoz (ha kávét, külön levest akarunk főzni – és még tányérnak is jó!). Rozsdamentes acél a legjobb, az alumínium mérgező és rossz az íze. Az egymásba csúszós kétrészes csajka nyéllel, fedővel praktikus lehet, főként pároknak. Tusoláshoz, gombagyűjtéshez, reggeli kávéhoz, borotválkozáshoz (csak a fényes acél) és tároláshoz kiváló.
• Villa vagy evőpálcika: az egyetlen hasznos evőeszköz, hiszen késünk már van, és a folyadékot inni is tudjuk a csajkából, nem kell ahhoz kanál. A kiskanál meg ugye eszünkbe sem jutott. :)
• Kulacs: kettő darab, egyenként kettő literes. Még egyszer: kettő darab, egyenként kettő literes. Lehet próbálkozni más megoldással, de ha emiatt másoktól kell vizet kérnünk vagy a vacsorához nem tudunk eleget beadni a közösbe, annak a csapat látja kárát. Lehetőleg ne hengeres legyen, az ugyanis ide-oda gurul a ló oldalán, és előbb-utóbb tuti kicsavarodik és leesik. Szögletes vagy tömlő jellegű kulacsok kellenek. Jó megoldás lehet a hátizsákba integrált itatórendszer, a vállunkra erősített csőből bármikor egyszerűen tudunk inni akár lovaglás közben is. Ötlet:
  - Vaude kulacs
  - Víztisztítós kulacs
• Fejlámpa: izzót, elemeket cseréljük ki, vízhatlanságot, állapotot ellenőrizzük! Egy jó márka: http://www.mountain-equipment.co.uk/lucido/index.html vagy: http://www.petzl.com/petzl/publicFamille?id=LAMP&rub=sport#ZIPKA
• Tűzszerszám: három robusztus, sercegős öngyújtó vízhatlan zacskóban, esetleg egy vihargyújtó. Magnéziumrúd, tűzpor, két fadarab, vihargyufa, instant tábortűz és csodagyufa jó játék, de felesleges.
• Műanyag doboz: mivel ilyet nehéz fém kivitelben találni, két db, min. három literes, szögletes műanyag tárolóedény. Masszív, vastag falú, jól zárható tető (nem rápattintós). A repülőn telepakolhatjuk felszereléssel, a lovaglás során pedig közös élelmiszert tárolunk benne. A nem megfelelő minőségű vagy mennyiségű felszerelés a csapatot hátráltatja.
• Tartalék/javító:
  - műanyag gyorsbilincs 30 cm, 20 db: roppant hasznos
  - 20 m 10 mm-es hegymászó kötél: lehetőleg statikus
  - 50 cm puha drót: bőrszerszámokhoz, javításhoz
  - javító- és varró készletek: sátorhoz, ruházathoz
  - 1 db textil alapú szigetelő szalag: javításhoz
  - 5 db erős gumipók: kabát, elhagyott felszerelés gyors rögzítéséhez
  - 5 db 3 m-es gyorscsatos gurtni: lehet, hogy többet fogod használni, mint a csajkád!
  - 5 db karabiner: erős, jó minőségű (nem kell hegymászó), min 100 kg. teherbírás
  - műanyag zacskó: 20 db félliteres, zárható tasak az értékeknek (az utolsó vízvédelmi vonal)
  - 10 db erős, min. 20 literes műanyag zsák: mindenféle felszerelésnek és tartaléknak
  - ezen kívül az értékes felszerelésnek (elektronika, papírok) hozzatok egy profi, vízi túrázáshoz használatos vízhatlan zsákot, ilyen kapható például a Decathlonban.
• Esőkabát: vastag, valóban vízhatlan (semmiképp se szellőző vagy „űrtechnológiás” anyagból). A régi orosz vegyvédelmi kabát és utánzatai kiválóak, csak ne felejtsük el tárolás előtt bepúderezni. Ezen kívül vannak még alkalmas esőkabátok, a lényeg, hogy az anyaga vastag legyen, teljesen vízhatlan és a varrások is legyenek leszigetelve. Mindenképpen teszteljük kiadós, több órás esőben lovaglás közben! Egy ajánlott link: http://www.rainridergear.com/
• Esőnadrág: ha eléggé hosszú az esőkabát (poncsó – ez esetben lábnak, nyeregnek kialakított szabás), akkor csak vízálló kamásli szükséges, de összegöngyölve nem sok helyet foglal egy esőnadrág sem. Megakadályozza, hogy csizmánkba vagy cipőnkbe befolyjon a víz, véd a vizes ágaktól és magas fűtől.
• Kamásli: teljesen vízhatlan, cipőre húzható, erős anyagból.
• Fejfedő: legjobb a karimás, állzsinóros cowboy-kalap, de kendő-szemüveg és naptej-sapka kombinációk is megteszik. Éjszakára, alváshoz vagy hideg időhöz plusz egy kötött, meleg sapka kell.
• Nadrág: belső oldalán szimpla varrású farmer/vászon nadrág. Legyen az anyaga erős, minőségi varrás, lehetőleg extra térdzsebekkel, övvel. Ha megbízol benne, elég egyet hozni az útra, főleg, ha van csepszed.
• Hosszú ujjú, erős pamut ing: minden időben jó, leégés, hideg vagy kiszáradás ellen. A sötét, mintás anyag nehezebben piszkolódik, gombolható ingzsebek roppant praktikusak! Legyen nálad kettő.
• Zokni: Jó minőségű, vastag gyapjú zoknik (lehetőleg térd), állítólag a merinó (SmartWool) fajta nem büdösödik! Három darab, az egyetlen ruhadarab, amit érdemes gyakrabban váltani.
• Póló: pamut, könnyű, tábor körül és extra meleg napokra. Egy darab elég.
• Kabát: meleg, de egyben könnyű és kevés helyet foglaló, kapucnis és jól szigetelő dzseki. Helyette egy polár alá-fölé öltözet kombináció is megteszi. A ruhákat érdemes szoros göngyölegbe csavarva elpakolni, kevesebb helyett foglal így, mint hajtogatva, kevésbé is gyűrődik.
• Csizma (kitaposott) vagy bakancs: férjen bele a kengyelbe (a mongol kengyel magasabb és szélesebb), legyen minél vízhatlanabb, könnyű és strapabíró.
• Sebfertőtlenítő: ha begyullad a kezünkön a seb, akkor úgyis kérünk kölcsön, tehát inkább mindenki hozzon magával. Jód, kenőcs vagy bármi egyéb erős baktericid fertőtlenítő megfelel (pl. Betadin). Ez jó a lovaknak is (lábsérülés, nyereg feltörés), de egy kis erőfeszítéssel beszerezhetünk állatorvosi készítményeket is számukra.
• Hidratáló krém: a kiszáradt ajkak, kezek hamarabb sebesednek. A legjobb védekezés a tiszta birkafaggyú (helyben beszerezhető), de nem erőltetjük, jó a szőlőzsír vagy fókazsír is. Általános szabály, hogy minél jobban reklámoznak egy terméket vagy minél több hatóanyagból készül, annál használhatatlanabb terepen.
• Fénymásolat: útlevélről, vízumról, legkésőbb jelentkezéskor vagy amint elkészül, kérjük. Szükség van rá engedélyekhez, foglalásokhoz. Ugyanúgy legkésőbb a felkészítő hétvégéig mindenkitől kérjük a vércsoportját, szedett gyógyszerek és allergiák listáját valamint egy rokoni vagy baráti telefonszámot Magyarországon, akit vészhelyzet esetén értesíteni tudunk.
• Egyéb: útlevél, vízum, repjegyek, költőpénz (dollár vagy euró), hitelkártya (VISA inkább, EC/MC kevésbé) ha van.

Lovaglás

Általában a legtöbb kérdés a mongol túra előtt nem a fontos dolgokról: felszerelés, felkészülés, helyi érdekességek stb. érkezik, hanem a lovakról és a lovaglásról. Hadd nyugtassunk meg mindenkit: akármennyire hihetetlen, de a lovakkal, lovas tudással és a lovaglással van a kalandozás során a legkevesebb gond.

A mongol ló a világ egyik legigénytelenebb és legkeményebb lófajtája. A - 40C fokos teleket fedél, takarók, és, igen, jól olvasod, takarmány nélkül vészelik át. Ami kevés fű maradt a hó alatt, azt kikaparják, ezért április-májusra a legtöbb mongol ló lesoványodik, legyengül. Aztán jönnek a nyári esők, kizöldül a sztyeppe, és októberig a lovaknak újra fel kell hizlalniuk magukat a télre. Se karám, se melegítő, se patkó, se gyógyszer, se takarmány. Érthető, ha nehezen tudjuk elképzelni a kinti körülményeket, de az is érthető, hogy mindez egy erőteljes szelekciót eredményez, aminek az eredménye, hogy általában a második napon megszólal valaki a csapatból: „Az én lovam már rég kidőlt volna!”

A mongol ló híres a kitartásáról. Napi kétszáz kilométert is képes egyhuzamban végigügetni, bár ezt a tempót csak néhány napig bírja. Feleekkora napi átlag távokkal hónapokig lehet lovagolni folyamatosan. A mongolok nemzeti ünnepén, a Nádamon 20-30 kilométert vágtáznak terepen, és a túrán is gyakran a nap végén annyi erő van még lovunkban, hogy vidáman előre vágtat, ha kell.

A lovaglás sajátosságai

A mongol ló apró léptű, alacsony és zömök. Bár jött már velünk 190 centi és 100 kiló feletti vendég is gond nélkül, ha valaki túllépi az előbbi értékeket, írja meg nekünk, hogy nagyobb méretű lovakkal készülhessünk. Méretéből adódóan aprót és gyorsan lép, tehát ügetése ún. „Singer-varrógép”-jelleget ölt, de azt bírja egész nap. Ez a 15-16 kilométeres óránkénti sebesség az, amivel napi több száz kilométert meg lehet tenni velük, ha a lovas bírja. Mi természetesen nem fogjuk bírni, így az ügetéseket legfeljebb 20-30 perces adagokban fogyasztjuk. A leggyakoribb jármód a lépés lesz (ennek is „csoszogás” válfaja), már csak a málhák miatt is. Aki eddig nem hitt a Murphy-törvényekben, most gondolja át, mert a málhás ló kapcsán alapszabály, hogy mindig leesik vagy meglazul valami. Ennek leggyorsabb módja a zötykölődő ügetés. Tehát haladni majd akkor tudunk, ha mindenki megtanult hatékonyan málhát kötözni.

A vágta ritka lesz, málhákkal csak szükséghelyzetben vállaljuk be. Viszont málhák nélkül mehet a verseny bármikor, leginkább a pihenőnapokon. Bár szinte mindenki megkérdezi a jelentkezés előtt, hogy „Ugye fogunk vágtázni?”, senki nem emlegeti utólag a vágták hiányát. Egy nap lépésben a tűző napon, málhás ló az egyik kézben, saját ló a másikban, hát, nem sokunknak lesz kedve este vágtázni. A vágta a puszta élvezetért otthoni luxus, komoly lovastúrázó csak szükség esetén folyamodik a lovakat erősen fárasztó, amúgy céltalan vágtához. Vágtázni mindenki tud. Egy órán át egyenletes sebességgel ügetni, az a kihívás. :)

A lovaglás stílusa leginkább a westernhez hasonlít, vagyis egy kézzel fogjuk a szárat, és jobbra, balra mozgatva irányítjuk a lovat. A másik kezünkben a saját és a málhás lovunk vezetőszára van. A lassítás a szár finom húzásával, a gyorsítás pedig a szár emelésével, csípősegítséggel és finom lábnyomással történik. A málhás vagy tartalék ló vezetése nem egyszerű feladat, eleinte erősen kell koncentrálni, hogy ne az ösztöneinkre hallgassunk. Ugyebár ha a málhás ló hirtelen megáll, a mi lovunk pedig megy tovább, az ösztönös mozdulat egyik kézzel a nyergünkbe, másikkal a málhás ló vezetőszárába kapaszkodni, és erővel megtartani. Nem fog menni, hátra leszünk rántva a földre. Tehát amint érezzük, hogy megfeszül a málhás szára, egyből a mi lovunk szárát is meg kell húzni, miközben a málhás szárán engedünk. Akár álljunk meg teljesen, de ne hagyjuk, hogy a mi lovunk gyorsabban haladjon, mint a málhás. Elsőre nem fog menni a mozdulat, így inkább engedjük el a málhás szárát, mint hogy lerántson a földre. Mivel ez a mozdulat és reakció elsősorban az agyban kell, hogy automatikus legyen, sokat segít a felkészülésben, ha elméletben eljátsszuk többször, mi a helyes reakció. Persze a legjobb, ha alkalmunk nyílik élesben, magyar lovakon gyakorolni a nyeregből vezetést.

A lovak kezelése

A mongol ló nem magyar bemutató-paci a Hősök terén, akinek a dolga elviselni, hogy párezer városi kölök ajnározza, fogdossa és etesse. A mongol ló friss füvön kívül nem eszik mást. Nincsenek hozzászokva sem a répához, sem a cukorhoz. Kár is próbálkozni, bár kétségtelenül vicces látvány, ahogy a magyar turista dinnyehéjjal üldözi a mongol lovat. A másik, amit nem értenek és nem láttak még soha, azok a felesleges érzelmi kitörések. A nap végén a magyar ló talán elvárja, hogy megsimogassák a sörényét, megvakarják az állát és megdicsérjék, a mongol lóhoz viszont csak büntetésből érnek, így mindenféle simogatási kísérlet stressz a lónak. Ne legyünk önzőek. Különösen vigyázzunk, amikor megijed a lovunk vagy félelemből cselekszik: ha egyből előrehajolunk és gyengéden suttogva simogatjuk, az marad majd meg benne, hogy megugrás = jutalom. Vagyis megdicsérjük, ha fél. A legjobb, ha igazságosan, egyszerűen, következetesen és racionálisan kezeljük a lovunkat.

Ha emberi párhuzamot akarnánk vonni, akkor az európai, istállóban tartott ló a panellakásban felnőtt pesti fiatal, a mongol ló pedig a tanyasi, szívós, gyakorlatias parasztember. A mongol ló sokkal érzékenyebb a csapat (lovak és lovasok) lelkiállapotára, hangulatára, viszonyaira. Ha a csapatból néhány lovas egy keskeny hegyi ösvény vagy folyami átkelés előtt félni kezd, bizonytalanságot sugároz, netán vitába száll az expedícióvezetővel, akkor azt az összes ló megérzi, elvész az emberekbe vetett bizalom és nem fogunk tudni tovább haladni, vagy csak jóval veszélyesebb módon. A mongol lovak továbbá nincsenek hozzászokva a ruházatunkhoz, felszerelésünkhöz. Az első napokban igyekezzünk természetbe illő színeket, nem-zörgő ruházatot használni, és kerüljük a felszereléssel (fényképezőgép, kalap, hátizsák, nyeregtáska stb.) való hirtelen mozdulatokat. Az első napokban semmiképpen sem kíséreljük meg esőkabátot felvenni a nyeregben ülve.

Lovainkkal a kapcsolat későbbi jellegét az első pár óra fogja meghatározni. Semmiképpen se barátkozzunk, finomkodjunk, féljünk az első nap, mert az egész további túrát meghatározhatja, lovunk mit gondol rólunk elsőre. Határozottan, nyugodtan lovagoljunk, a kiadott parancsok végrehajtását pedig következetesen erőltessük, különben megtanítjuk a lovunkat, csak akkor kell engedelmeskednie, ha ő is úgy érzi. Ez pedig nehéz terepen, különleges körülmények között roppant veszélyes lehet mindenkire nézve. Ha meg tudjuk állni, ne hagyjuk lovunkat legelni, miközben a nyeregben ülünk. Egyrészt úgysem tud jelentős mennyiséget enni, másrészt akkor fogja előrerántani a fejét, amikor éppen az esőkabát a fejünkön, fényképezőgép a szemünknél vagy éppen az egyensúlyunk túlságosan elől van. Saját akaratából étkező lóról nem egyszer láttunk már kamerát, felszerelést és lovas egyaránt előreszaltózni. Természetesen érthető, hogy sajnáljuk a lovat, és úgy érezzük, megérdemli, hogy útközben legeljen. De maradjunk ebben is racionálisak, és lássuk be, sokkal többet segítünk a lovunknak, ha csökkentjük a felszerelésünk súlyát, gondosan nyergelünk és málházunk, egyenletesen lovagolunk (óránként egy-egy pár perces rövid vágta a nap végére jobban lefárasztja a lovat, mint egy órás folyamatos vágta), amikor leszállunk meglazítjuk a hevedereket, amikor itatunk kivesszük a zablát, este legelőször a lovakkal törődünk, éjjel felkelünk és friss füves területen pányvázzuk ki újra. Természetesen ezek már energiaigényesebb feladatok, de itt válik el, ki az, aki igazán a lónak akar jót, és ki az, aki csak divatból sajnálja, hogy nem ehet lovaglás közben a ló. Sokszor előfordul, hogy a nap végén a fáradt lovas leszáll, elheveredik a fűben, és onnan sajnálja, mennyire elfáradt szegény ló. A mongol lovak egyetlen éjszaka alatt, ha van elegendő fű, tudnak annyit enni, amivel egész másnap kibírják. Reggelre többnyire mozdulatlanul állnak lovaink, jelezve, nem tudnak többet enni. Ugyanígy a kikötésnél, rövid pihenőknél is szigorúnak kell lenni: ha a lovainkat alacsonyan kötjük ki, akkor gyakran a táplálék közelsége miatt addig rángatják a fejüket, amíg vagy eloldódik a szár vagy valami elszakad vagy letörik, általános ijedséget keltve. Ugyancsak ne kössük ki a lovakat egymáshoz közel, mert ha összevesznek, rúgásaikkal kárt tehetnek egymásban és a málhában. Ha azt akarjuk, legeljenek, ott a béklyó, vagy fogjuk a szárat.

A napi táv

Az átlagos napunk valahogy így fog kinézni: ébresztő (mindenki magának) reggel 6 és 7 között. Aki lassabban csomagol vagy készül el, annak hamarabb. Nyolckor, vagy mire mindenki elkészül a sátorbontással, pakolással, nyergeléssel és egyebekkel egy közös tea és egyszerű reggeli, majd felmálházzuk a lovakat, és elindulunk. Tízkor megállunk egy kicsit inni, málházást újrakötni, majd lépés-ügetés a tempó egészen délután egyig. Itt egy órás ebéd a téma: tegnapi maradék, lángos, kenyér, és helyi étel vagy konzerv, majd folytatjuk utunkat délután egészen este 5-6-ig. Ha nagyon meleg az időjárás, akkor elképzelhető, hogy egy órával előbb indulunk és este csak 7-8 körül verünk tábort, viszont a déli hőségben pihenünk 2-3 órát. Kivételes esetben, ha nincs alkalmas táborhely az adott környéken, tovább lovagolunk és elképzelhető, hogy csak este 9-10 körül állunk meg. Természetesen csakis a csapat erőnlététől függően, nem hagyunk hátra senkit és nem is kényszerítünk senkit, hogy képességein felül teljesítsen. Ha valaki elfárad, a csapat megáll és megvárjuk, amíg mindenki folytatni tudja útját. Természetesen ilyenkor másnap vagy pihenőnapot tartunk, vagy később indulunk. Naponta átlagosan 40 kilométert kell megtennünk, hogy teljesíteni tudjuk a programot. Ez azt jelenti, hogy egy erős, 50 kilométeres napot (ne ijedjünk meg, ez csupán 8 órás, fele lépés fele ügetés tempó) követ majd egy könnyebb, 30 km-es. Mivel 50 km-nél többet nem tervezünk (csak ha a csapat kéri) naponta, ha több napon át nem tudjuk tartani a tervet, akkor nem érjük el a cátánokat. Ez viszont teljesen rajtunk múlik, ha kevés felszerelést hoztunk és gyorsan pakolunk, segíthetünk lassabb, tapasztalatlanabb társainknak. Ha valaki mindig lemarad, cseréljünk vele lovat, a lényeg, hogy mindig figyeljünk oda lassabb társainkra, hisz ha segítünk nekik gyorsabban elkészülni és haladni, azzal magunknak nyerünk időt.

Lovas felszerelés

Amikor magyar lovasok először meglátják a felszerszámozott mongol lovakat, egyből előveszik a fényképezőgépet. Nyugati szemünk egyből fennakad a zablán (két „százas szög” egymásba hajlítva) és a kantáron (fél centi széles nyersbőr csíkok kézzel összekötözve). Ezekkel kevés gond van, legfeljebb újra kell néha csomózni, de ezt is megtanuljuk. Az izzasztó általában egy vastag nemezpárna, használt ruha vagy régi kaftán. Erre kerül a nyereg, ami nem a hagyományos mongol fanyereg lesz, hanem un. orosz katonai nyereg. Fa támaszték, fémcső váz és az egészen egy gyapjúval kitömött vastag párna. A jellemzés ellenére igen kényelmes és tartós darab, eddig kevés panasz érkezett lovasainktól, és szinte senki nem bánta meg, hogy otthon hagyta saját nyergét. Aki nem kaftánban vagy csepszben lovagol, annak egy kicsit egyenetlen lehet ez a nyereg, ezért ha érzékenyek vagyunk az ülőfelület simaságára és puhaságára, vegyünk egy jól kikészített birka irhát. A bőrős része ennek jól tapad a nyereghez, a gyapjas fele pedig puha ülőfelületet biztosít, elvezeti az izzadtságot és szellőzik. A kengyel és kengyelszíj a legproblémásabb felszerelés, ha különleges igényeink (nagy magasság, dörzsölés) vannak, érdemes lehet sajátunkat használni. A hosszú távokhoz a helyiek által is használt, körív alapú, nagy kengyel a legjobb, nem vágja a talpunkat. A kengyelszíj gyors lyukasztásához hozzunk bőrlyukasztót, vagy bicskánkon legyen ár. Lovagló és lovas felszerelés ügyében a legjobb honlap jelenleg a Long Riders’ Guild (http://www.thelongridersguild.com/Equipment.htm), kimondottan távlovagláshoz és lovas expedíciókhoz adnak független tanácsot.

 

Egyéb

Szállás

Többnyire saját sátorban, közös táborhelyen. Ha úgy alakul, akkor wigwamban ill. jurtában. Tábori körülmények fogadnak mindenhol. Aki a kiírt dátumok előtt érkezik, ill. később utazik haza, annak segítünk olcsó szállást foglalni a fővárosban, ill. az ellátását megszervezni, de ezt már nem tartalmazza a részvételi díj.

Élelem, víz

Az étkezés is nomád jelleget ölt, alap dolgokat (rizs, tészta, szárított hús, konzervek) veszünk a városban és viszünk magunkkal, de vizet, friss húst és tejterméket (kumisz, joghurt, sajtok) veszünk az úton. Nem tudjuk biztosítani, hogy minden nap ugyanabban az időben, háromszor-négyszer megállunk étkezni, így aki ragaszkodik a sűrű és rendszeres étkezéshez, annál mindig legyen alapanyag a nyeregtáskában. Ugyanez vonatkozik a közös ebédre, meleg vacsorára: előfordulhat, hogy egyes napokon az időjárás vagy egyéb okok miatt elmarad az ígért főzőcske, ezt egy igazi utazó észre sem veszi. A napi háromszori, bőséges étkezés biztosított, csupán azok pontos időpontja és jellege nem.

Reggelire édes pogácsa, tegnapi maradék és tea, ebédre kecskesajt, szárított hús, joghurtos keksz, füstölt lazac vagy babkonzerv lángossal és az esti vacsora egy közös bográcsnyi improvizáció húsból, rizsből vagy tésztából. Zöldségek addig lesznek benne, amíg tudjuk őket tárolni. Az étkezések rendszertelensége mellett a másik nagy kihívás sokak számára azok íze. Kétségtelen, hogy az egyetlen bográcsban, nyílt láng felett főzött rizses krumpli kis szárított hússal nem ugyanaz, mint az előző társas utazásunkon felszolgált csalamádés pörkölt galuskával, de ez Mongólia, és megtapasztalás nélkül sosem fogjuk megérteni, hogyan tudnak az itteniek egész életükben ennyiből megélni. Még ha a tábori ízeket szeretjük is, előfordulhat, hogy alkalmanként a helyiek főztje a vacsora, és meg kell birkózni egy kis birkafaggyús tésztával vagy kecskemájjal, ha ezt nem tudjuk bevállalni, akkor marad a saját pótélelmiszer.

Hogy mit takar a pótkaja? Hát bármit, ami kicsi helyet foglal, magas a tápértéke, eláll két hétig és bejön az íze. Praktikus kiegészítő nasik az olajos és száraz magvak, müzliszelet, energiaszelet, kekszek, szárított gyümölcsök, porlevesek. A csokik többnyire a papírzsepiken végzik, de lehet próbálkozni. Mindent zárt, gyári csomagolásban, kísérőpoggyászként adjunk fel, kézipoggyászba sem ételt, sem italt ne pakoljunk. Az alap ellátás energiatartalma és mennyisége bőven elegendő lesz bárki számára, az előbbiek inkább az ízlést, mintsem a megfelelő táplálkozást segítik. Helyben is lehet kapni édességet, száraz kekszet, kólát és alkoholt. A napi főzéshez a vizet közösen szerezzük be, ám mindenkinek gondoskodnia kell, hogy kulacsaiban mindig legyen elegendő víz aznapra. Ez különösen fontos a száraz klíma és a fizikai megterhelés miatt.

Expedícióvezetés

Mivel csapatban kelünk útra, és az ázsiai népvándorlások korában nem létezett demokrácia, szükséges egy expedícióvezető jelenléte, aki elsősorban a biztonságért és az expedíció koordinálásáért felel. Az útvonalat, megállókat, ütemezést és sok mást közösen döntünk el, viszont biztonsági és vitás kérdésekben a túravezető szava a végső. Igyekszünk az eddigiekhez hasonlóan az utazást és a lovaglást balesetmentesen végigcsinálni, de ehhez minden résztvevőtől fokozott figyelemre, segítő- és alkalmazkodó készségre lesz szükség. Az expedícióvezető mellett jön még egy tolmács is, akitől mindent megtudhatunk a mongolok életmódjáról, az ország történelméről és jellegzetességeiről.

Környezetvédelem

Szívbe markoló látvány Mongóliában a városok közelében, utak mentén szétdobált kólás üvegek, papír zsebkendők és műanyag zacskók látványa. Ezekért egyrészt a helyiek a felelősek, akik csak nemrég váltottak természetes anyagokról műanyagra, és egyszerűen képtelenek felfogni, hogy ez utóbbi talán soha nem bomlik le, és valószínűleg hosszú évtizedeken át ott fogja kergetni a szél a sztyeppréteken. A másik oldalon egyre több a turista, és főleg a légkondicionált buszokból kiömlő tömegek hajlamosak otthagyni a természetben jóléti társadalmuk végtermékeit. Mint öko-turisták, lovasok, természetbarátok vagy simán lelkiismeretes emberek, nem követjük példájukat, és az organikus hulladékot elássuk, a mesterséges eredetű szemetet magunkkal visszük és a táborhelyünket úgy adjuk vissza a természetnek, ahogy kaptuk, érintetlenül és ingyen. Mindenki készüljön fel arra, hogy ez alapszabály, és ha kell, - kényelmetlenség ide vagy oda - napokon át cipeljük magunkkal a szemetet, amíg nem találunk megfelelő lerakóhelyet.

  Linkek

Rengeteg egyéb infóért kattints ide! Régi túrakiírások, beszámolók, vélemények és szakmai cikkek tucatjai