"Terepjáród, amely idáig hozott, egyből visszaindul, te pedig machetéddel, ellátmányoddal és csapattársaiddal egyedül maradsz a mexikói, belízi és guatemalai hármas határ mellett, az őserdő mélyén.”

Valódi és hamisítatlan expedícióra hívunk Guatemalába, a peténi dzsungel szívébe, ahová néhány régészen és kutatón kívül még nem sokan jutottak el. Különleges „dzsungelmobillal”, egy extrán felszerelt expedíciós terepjáróval jutsz el a mexikói-belízi-guatemalai hármas határ közelébe, Río Azul vadregényes vidékére. Innen indul a valódi expedíció: egy nyugatiak által még fel nem térképezett régi vadászösvényt követve vágod át magad machetéddel El Miradorba. Útközben patakokon és mocsarakon gázolsz át, feltáratlan piramisokat és maja sírokat látogatsz meg és a lüktető dzsungel szívében, bőgőmajmok koncertjére alszol el függőágyadban. El Mirador romjaihoz a három napos túra Carmelita vagy Uaxactún felől jelenleg a non plus ultra minden guatemalai túraszervező cég kínálatában. Erre csak legyintesz, hisz te keletről értél a romokhoz egy olyan úton, amelynek létezéséről sokan nem is tudnak. El Miradorból a kitaposott turistaösvényen indulsz vissza a civilizációba, de még meglátogatod Nakbé, La Muralla, Tintal és La Florida különleges és kevésbé ismert romvárosait az esőerdő mélyén.

INDULÁS ÉRKEZÉS

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ




Egyéb információk

Uaxactun

Rio Azul

Naachtun

El Mirador

A fotókat H. Bedouin Áron túravezető készítette. További képeket a túráról fotóblogján találsz: www.bedouin.hu/kepek/guatemala

1. nap: Uaxactún

Nem teketóriázol sokat, konkrét céllal érkeztél ide, nem országot bejárni. Guatemala City-ből a reggeli belföldi járattal Floresbe repülsz, a reptéren vár rád túravezetőd. Egyből a piac felé veszed az irányt, ahol bevásárolsz élelmiszert és felszerelést a következő napokra. Kora délután indul a minden extrával felszerelt terepjáró Uaxactúnba, ahol megebédelsz, és ha van kedved, bejárod a romokat. Uaxactún nincs annyira feltárva, mint a szomszédos Tikal, de anno fontos szereplője volt a maja városállamok közti kapcsolatoknak. Minderről túravezetőd mesél majd részletesen, aki egyben felkészít az esőerdei élet tudnivalóira, a szállások, étkezések és utazás részleteire, egyben rövid balesetvédelmi és túléléstechnikai képzést is kapsz. A falu szélén az erdőben vered fel első táborhelyedet, egyben ellenőrzöd, hogy felszerelésed és felkészültséged elégséges-e az előtted álló megpróbáltatásokhoz.

2. nap: Úttalan utakon

Bár Río Azul Uaxactúntól csupán 40 kilométerre van légvonalban, az ide vezető út annyit kanyarog, hogy a végén közel kétszer annyi lesz belőle. Nem bírná ezt az utat a terepjárók és dzsipek többsége, ezért utazol olyan járműben, amely kimondottan ilyen viszonyokra lett felkészítve. A karod elzsibbad a kapaszkodástól, a fejed néhányszor találkozik majd a tetővel az út során, de nem fogod megbánni, hisz a látvány, ahogy az autót átcsörlőzik a mélyebb folyókon vagy segítesz alkalmi hidakat építeni egy keresztbe kidőlt faóriás törzsén, minden kényelmetlenséget megér. Igazi „Camel Trophy”-s hangulatban utazol az őserdő mélyén, és mint teljes jogú csapattárs, mindenki elvárja tőled a maximális segítséget és munkavállalást. Este, esetleg másnap érkezel Río Azul táborába, ez teljesen az aktuális időjárástól és terepviszonyoktól függ.

3. nap: Río Azul

Río Azul: nem sokan hallottak még erről a helyről, még Guatemalán belül sem. Eredeti maja nevén Sak Há Witznal (Tisztavizű Hegy), a Kr.e. 900-ban alapított várost közel ezer évig lakták. A mai napot a romok és a közeli Kinal felfedezésével töltöd. Három négyzetkilométeres területen eddig 46 főteret, 749 épületet, 48 sztélét és 15 oltárt találtak a kutatók. Különleges lelet innen az a kakaót tároló edény, melynek a teteje csavarosan záródik. A világsajtót bejárta a hír néhány éve, hogy gyönyörű, épen megmaradt falfestményeket tártak fel az egyik frissen felfedezett alagútban, de az ilyenkor szokásos turistaáradat elmaradt, az okát mostanra már biztosan tudni fogod. A helyi régészek barátságosak, és szívesen kísérik körbe a látogatókat, akik nem túl gyakran tévednek erre a vidékre. Sok mindent megtudhatsz a munkájukról, a célokról és az eddigi kutatási eredményekről. Río Azul annyiban más, mint El Mirador, hogy itt a száraz évszakban is folyik a munka, mert a folyó közelsége miatt van víz bőven.

4. nap: A dzsungel mélyén

Reggel megköszönöd a helyiek kedvességét, és elindulsz visszafele az ösvényen, immár gyalog. Terepjáród, amely idáig hozott, egyből visszaindult, te pedig teljes felszereléseddel, ellátmányoddal és csapattársaiddal egyedül maradtál a mexikói, belízi és guatemalai hármas határ mellett, az őserdő mélyén. Útközben sokkal több állatot figyelhetsz meg, mint a hangos autóból, és bár lassabban haladsz, kezded felvenni a ritmust. Ezen az ösvényen előtted több ezer éve már haladtak emberek, és mind a mai napig használják nem csak a régészek, de az orvvadászok, illegális bevándorlók és guminedv gyűjtők egyaránt. Késő délután egy alkalmas tisztáson kialakítod magadnak a fekvőhelyedet, segítesz a közös vacsora elkészítésében, és egy hosszú, nehéz nap után pihenőre térsz.

5. nap: Biotopo Dos Lagunas

Elvileg egy védett biotóp rezervátumba lépsz be a mai nap, ám ez nem nyilvánvaló. A többnyire csak elméletben létező határokat a helyiek nem mindig veszik figyelembe, amikor élelemszerző vadászatról vagy építőanyagnak való fakitermelésről van szó. Bár az emberi jelenlét nyomai itt-ott felbukkannak, a terület egésze szinte érintetlen, és jó eséllyel láthatsz itt néhány példányt Guatemala ritkább emlős, madár és hüllőfajai közül. Guatemala legvadabb védett területeként ismert rezervátum nagy ritkán nemzetközi kutatócsoportok célterülete, akik a különlegesen gazdag élővilágot jönnek ide megfigyelni. Az ösvény néhol eltűnik a gyorsan növő aljnövényzet sűrűjében, így nincs mit tenni, előveszed saját kezűleg fent machetédet, és csapattársaidat váltva vágod az utat a zöld falban. Szállás ismét az erdő mélyén, ahol éppen elfáradunk. Kevesen tudják, hogy Dos Lagunas egy azonos nevű maja romvárost is rejt valahol az erdő mélyén, melynek felkutatása egyben expedíciós cél.

6. nap: Naachtún

Mostanra valószínűleg keményre száradt a sár a nadrágod szárán, a tenyereden a machete vízhólyagjai gyógyulásnak indultak, izmaid hozzászoktak az egész napos gyalogláshoz, te pedig a dzsungel forró párájához. A Biotopo Dos Lagunas egy eddig ismeretlen, de az utóbbi években egy kanadai régészcsoportnak köszönhetően reflektorfénybe került romot rejt, Naachtúnt. Csupán egy kilométerre a mexikói határtól fekszik az ősi város, amely a szomszédos preklasszikus városállamoktól (El Mirador, Tintal) eltérően hatalmát a klasszikus kor nagy részében megőrizte. Naachtún régészeti szempontból rendkívül fontos, mert választ adhat a nagy kérdésre, miért néptelenedett el Kr.u. 150 körül annyi maja város a környéken. Naachtún ez után az időszak után indult csak igazán virágzásnak, és sokáig egyensúlyozott a két klasszikus szuperhatalom, Calakmul és Tikal között. Naachtún leghíresebb lelete egy sztélé, melyen Tikal egyik úrnője látható, aki a hieroglifák szerint házassági kapcsolatban volt Naachtún királyával.

7. nap: Nakbé

A mai nap expedíciós módba kapcsolsz. Eddig úgy-ahogy létezett egy ösvény, túravezetődnél ott voltak a táborhelyek GPS koordinátái, a térképeken szerepeltek a romvárosok. Ma viszont letérsz az ösvényről, és régi térképek és helyi chiclerók elmondásai alapján elindulsz felkeresni La Muralla és Los Camarones romjait. Ezeket a helyeket néhány régészen és megszállott felfedezőn kívül még nem sokan látták, pontos helyükről nincsen információ. Fél napot szánsz a kihívásra, ha nem sikerül, tovább indulsz és a sokkal jobban ismert Nakbé romjainál szállsz meg. Nakbé a Mirador-medence legrégebbi romvárosa, Kr.e. 1200-ra tehető az első jelentős épületek megjelenése, melyek feltárása teljesen átírhatja a maják történelméről alkotott elképzeléseinket. A Nakbé melletti mészkőbányák ugyancsak fontos és egyedülálló leletanyagot szolgáltattak a kutatóknak, akik az itt talált kőszerszámok segítségével sok, addig megválaszolatlan kérdésre kaptak választ a hatalmas piramisok építésével kapcsolatban. Nakbé egyes sztéléin a Popol Vuh egyes jelenetei elevenednek meg, és a sírokban jáspis berakású emberi metszőfogakat is találtak, amely bizonyítja az akkori társadalom erős szintezettségét és az uralkodó osztály létezését.

8. nap: La Danta

Ma eléred a világ legnagyobb tömegű piramisát, a La Dantát, amely a preklasszikus Maja Birodalom leghatalmasabb városállamának, El Miradornak volt a központi épülete. A 2500 éves szuperpiramis méreteit nem könnyű befogadni, hisz amikor előtte állsz, csak egy erdővel borított hegyet látsz. A feltárás alatt levő felső hármas piramis tetejéről és azok a környező erdő fölé magasodó csúcsáról 360 fokos panorámában gyönyörködhetsz, miközben alattad pókmajmok és papagájok élik mindennapjaikat a fák lombjai között. Nem sietsz sehova, bőven van időd felfedezni a hátizsákod nélkül a közeli piramisokat, az ismertebb Leon, Los Monos, Pavas és Puma komplexumokat, valamint a csak régészek által emlegetett Gavillan, Sanjol, Barba Amarilla, Cutz és Venado romokat és ásatásokat. Meglátogatod a közeli, nemrég feltárt és helyreállított kőfaragásokat, ahol egy ősi naptár részleteit és a maja teremtésmítoszt magyarázza el az ábrák alapján túravezetőd. Éjjel izgalmas túrára mész, az erdő mélyén több sztélé is található, melyek hieroglifái igazán csak sötétben, oldalról megvilágítva láthatók teljes szépségükben. Az éjszakát La Danta tetején töltöd, fejed alatt a málhád, feletted sokmilliárd csillag csupán kéznyújtásnyira, egy egyszeri és megismételhetetlen élmény mindannak, aki eljutott idáig.

9. nap: El Tigre

A napfelkeltét a La Danta tetején még megvárod, majd nekiindulsz El Mirador központjának, a régészeti tábor és El Tigre vidékének. A Dantától csak méterekkel lemaradó El Tigre saját történettel és fontos kutatási eredményekkel gazdagította az utóbbi években a rajta dolgozó archeológusok munkáját. Itt is csak a preklasszikus építészetre jellemző triadikus (hármas szintezés, három piramis a tetején) forma legfelső szintjét tárták fel, és a munka tovább folyik gőzerővel. El Tigre tetejéről hasonló kilátás nyílik, mint dél-keletre nagyobbik testvéréről, az erdőből pedig apró dombokként emelkedik ki a számtalan piramis és nagyobb épület. Ha szerencséd van, egy helyi őr melléd szegődik, és kimeríthetetlen tárházát kínálja a helyi anekdotáknak és hihetetlen történeteknek. Bejárod a régészek raktárát, a közelben feltárt faragásokat és kőmaszkokat, és megtudod, milyen itt az élete annak, aki életét a maja történelem megismerésének szentelte. A nap végére talán jobban elfáradsz, mint az egész napos meneteléseid során, de nincs még itt a pihenés ideje, felmálházol és elindulsz dél felé. Egy órás menetelés után kellőképpen eltávolodsz El Mirador viszonylagos zsúfoltságától és hangos turistáitól, és az esőerdőben, mely mostanra jóbarátod lett, versz tábort.

10. nap: El Tintal

El Miradorból kemény hat órás a menet El Tintal városáig, de csak a száraz évszakban. Ha esik, akkor lehet, hogy egész nap a sártengert dagasztod. Ennél sokkal könnyebb dolga volt kétezer évvel ezelőtt a majáknak, ők száraz lábbal, burkolt úton közlekedtek a két város között. Ez az út a mai napig létezik, csak az állapota kicsit megromlott. Az egyetlen tudományosan feltárt és kutatott sac’be, azaz fehér út El Mirador és El Tintal között húzódik; a negyven méter széles és a környező mocsár fölé 2-3 méterrel magasodó mesterséges „autópálya” megépítése ma is nagy műszaki teljesítmény lenne. Tintalban, az eddig ismert második legnagyobb maja városban (az első El Mirador) lesz időd bejárni a romokat, és a helyben talált leletekből (cserépedények, mozsarak, obszidián kések és kőfaragások) egy kis szabadtéri kiállítást megtekinteni. Sajnos az itt talált jáspis halotti maszkot, amely a Maja Birodalom területén talált legrégebbi ilyen lelet, már nem itt őrzik. Valóban különleges érzés egy emberek által készített, több mint kétezer éves tárgyat a kezedben fogni és nem múzeumok üveglapjai mögött szemlélni. A romoknál mohalepte alagutak, az avar alól kibukkanó piramisok alakjai és alig észrevehető falrészletek várnak rád, amelyek bőven adnak alkalmat, hogy egyénileg felfedezd a hely minden szegét-zugát. És ki tudja, az alagutak talaján heverő csontok és cserépmaradványok között előfordulhat, hogy jáspis ékszert vagy hieroglifákkal teleírt kőlapot találsz, amivel magad is hozzájárulhatsz a Maja Birodalom körüli rejtélyek megfejtéséhez. Éjszaka Tintal régészeti táborában, függőágykeret alatt.

11. nap: La Florida

Reggel korán kelsz, hisz egy utolsó, nehéz nap áll előtted. Mostanra már rutinból megy minden, és ébredés után fél órával már a saras ösvényt taposod. Dél körül érsz La Florida táborába, ahol feltáratlan romok várnak rád, melyek Kr.e. 800 – Kr.u.150-ig feltehetően a maja arisztokrata osztálynak voltak lakóhelyei. Fontos lelete a komplexumnak az egyik legkorábbi fennmaradt boltív, amely szép példája a kora preklasszikus kor építészetének. Mostanra már nem biztos, hogy ugyanakkora lelkesedéssel járod be a laza mészkőtömböket, mint utad első napjain, de ki tudja, mikor térsz vissza ide, így hát La Floridáról is minél többet megtudsz. Mára annyira megkedvelted az esőerdő hangulatát és a természetet, hogy már nem gyalogolsz el a közeli Carmelita falujába, inkább gyakorlottan tábort versz az erdőben, és elbúcsúzol a dzsungel élőlényeitől.

12. nap: Pótnap

Mivel embert próbáló és sokszor előre tervezhetetlen akadályokkal járó expedíción veszel részt, nem tudhatod, az utad során mikor lesz szükséged egy extra napra. Lehet, hogy valamelyik ásatás különösen megtetszett, esetleg a tempó túl gyors és inkább kisebb napi távokat tennél meg, vagy a programban nem szereplő kisebb, feltáratlan komplexumokat (Xulnal, El Porvenir, El Pesquero, Maaxte, Zacatal, Chan Kan, Tsab Kan, Pedernal, Isla, Wakná, El Ramonal, La Muerta) látogatnád meg, nem lehet tudni előre. Ha szokatlanul sok eső esik, vagy éppen útvonalat kell módosítani, számtalan oka lehet a csúszásnak. A lényeg, hogy ne a repülőjegy és a hazautazás lássa a kárát a késésnek. Emiatt egy teljes napot szánsz az út során tervezhetetlen csúszásokra, amit túravezetőd ajánlása alapján a csapat közös döntéssel használ fel. Ha úgy dönt mindenki, nem használjuk fel a pótnapot, akkor Flores környékén számtalan kaland, felfedeznivaló és kikapcsolódási lehetőség vár, mind jól tervezhetően, elérhető közelségben.

13. nap: Flores, Guatemala City

Hajnalban kelsz, hogy elérd a közeli Carmelitából induló buszt (naponta csak kettő jár). Zötyögős, négy órás útra készülj, mire eléred Santa Elena városát, ahonnan mototaxival tíz perc alatt Flores repülőtérén vagy. A belföldi járattal Guatemala Citybe érsz, ahol csatlakozástól függően aznap vagy másnap repülsz tovább. Ha másnap, akkor túravezetőd segít a közeli Antiguában szállást foglalni, és még egy igazán különleges, élő tűzhányó megmászására is benevezhetsz aznap este.

Expedíciós utazás

Nem lehet elégszer kihangsúlyozni a felkészülés során, hogy expedícióra indulsz. Ez nem hangzatos reklámszöveg, hanem szó szerint: expedíció. Jelentkezés előtt mindenképp olvasd át az iKaland expedíciós utazásra vonatkozó általános feltételeit és irányelveit. A túra során készülj fel arra, hogy elázol, saras lesz a lábad, derékig vízben kell gázolnod, nem tudsz aludni a szúnyogoktól, az étkezések rendszertelenek lesznek, az étel egyhangú, sok lesz a rovar és egyéb csúszómászó és bárhol bármi közbejöhet, ami átírja az aktuális túratervet vagy programot. Túravezetőd nem először jár a vidéken, de a túra egyes helyszíneit vagy az ösvények évente többször változó nyomvonalait ő sem ismerheti mind. Nem kell erősnek, edzettnek vagy gyakorlottnak lenned, ennél sokkal fontosabb a rugalmas, elvárásoktól mentes, laza hozzáállás, ami biztosítja, hogy mind te, mind csapattársaid élvezni fogják ezt a különleges utazást.

Földrajzi fekvés

Észak-Guatemala a Yucatán-félsziget déli részén található, Guatemala Petén megyéjében. Itt terül el a 2156 négyzetkilométeres Mirador-medence, amely az utóbbi években átírta a maják történelmét. Tőle keletre, a mexikói-belízi-guatemalai hármas határpont közelében folyik a Río Azul, melynek folyása sekély, ÉK-DNy irányú völgyet vágott a síkságba. Ettől délre folynak a Holmul ill. Mopán folyók, míg a Mirador-medencének nincs állandó vízfolyása. A terület nagy része a Mirador-Río Azul Nemzeti Park védelme alatt áll, ebbe ékelődik be középen északról a Naachtún-Dos Lagunas Biotóp, amely ugyancsak szigorúan védett terület.

Éghajlat

Észak-Guatemala éghajlata trópusi. Az csúcshőmérséklet napközben 30-35 fokra is felemelkedhet, éjjel viszont, főleg a száraz évszakban akár 15 fokosra is lehűlhet a levegő. Az El Mirador – Rio Azul Nemzeti Park területén májustól októberig esik a legtöbb eső, olykor napi rendszerességgel. Az alacsonyabban fekvő területeket elönti a víz, az utakon vastagon áll a sár, a levegő páratartalma telített. Novembertől fokozatosan ismét szárazabb légtömegek érkeznek, egyre ritkábban esik. A legszárazabb időszak a március-április, ilyenkor keményre szárad a talaj, a lombozat megritkul, és az állatok többsége eltűnik az erdőből és a folyók partján ver tanyát. Ugyanígy El Mirador környékén szünetel a régészek munkája, csak az őrök és a látogatók járják a romokat. Saras, víz borította terepre tehát májustól februárig lehet számítani, míg a száraz évszak közepén (március-április) nem lesz vizes a cipőd, viszont ilyenkor a területről az állatvilág elköltözik, és a régészek munkája is szünetel. Mindezt leírva azért emlékezzünk arra, hogy az időjárásról van szó, amit lehetetlen előre megjósolni. Főként az utóbbi évtizedekben előfordult már sok szokatlan és ellentétes jelenség, így érdemes lelkiekben felkészülni, hogy a leírtak nem mindig tükrözik majd a helyi tapasztalatot.

Kultúra

Guatemala kultúrájáról a többi túrakiírásban olvashatsz bővebben. Az El Mirador és Río Azul területén élő családok egy különleges csoport, ahol a férfiak guminedv (chicle) és díszpálma (xate) gyűjtésből élnek, és gyakran orvvadászattal, régészeti leletek illegális kiásásával vagy az idelátogatók kísérésével egészítik ki szegényes jövedelmüket, míg a nők otthon nevelik a gyerekeket a faágakból és pálmalevelekből font kunyhókban. Az itt élők nem őslakosok, inkább a városi-falusi meszticek elszegényedett rétegéhez tartoznak, akik a messzi területeken próbálnak földfoglalással megélhetéshez jutni. Nagyon ritkán lakott vidék Peténnek ezen része, de nem volt ez mindig így. Itt kezdték uralkodásukat a Kan Ahau, azaz a Kígyóbirodalom királyai, melyek létezését a kutatók eddig csupán legendának tartották, itt volt a legújabb elméletek szerint a Maja Birodalom bölcsője, Tikal, Calakmul és Chichén Itza későbbi fejlett városállamainak előfutára, amely méretében, szervezettségében jóval megjelenésük előtt túlszárnyalta utódait.

Szállás

Az expedíció során csak az első és utolsó napokban választhatsz a szállástípusok között, a gyalogtúra során mindenhol függőágyban, a dzsungel mélyén kialakított táborhelyünkön alszunk. Erre már otthon fel kell készülni, és a túra előtt legalább egyszer kipróbálni ezt a praktikus alvóalkalmatosságot. Bár helyben is lehet venni kézműves függőágyat, az expedíción kötelező felszerelési tárgy a szúnyoghálóval és esővédő ponyvával egybeépített függőágy, melyet ma már magyar túraboltokban is lehet kapni, ill. megrendelni. Előfordulhat egyes éjszakákon, hogy a szokottnál jobban lehűl a levegő (főleg december - április között), ilyenkor általában bőven elég, ha az összes ruhánkat felvesszük, esetleg egy lepedőt hozunk magunkkal takarónak. Aki fázósabb vagy csak melegben tud aludni, az pakoljon egy könnyű nyári hálózsákot vagy polárfelsőt. Ne feledjük, a gyalogtúrán minden gramm számít!

Élelem, víz

A túra során a napi háromszori étkezésért a túravezető felel. A gyalogtúra jelleg igencsak leegyszerűsíti a gasztronómiai lehetőségeket. Reggeli kávé/tea és édes sütemény, ebéd konzerv vagy kétszersült, vacsora rizs vagy tészta egyszerű feltéttel. Ne feledd, közel nyolcnapnyi élelmet kell majd magaddal cipelned, ami szigorú beosztást és igazságos elosztást követel. Az ételeket minden esetben igyekszünk majd kiegészíteni, változatosabbá tenni helyben gyűjtött vagy beszerzett élelemmel, gyümölcsökkel, pálmabéllel, vad jukkával vagy erdei almával. Fontos, hogy tápláléknak nem ezekre támaszkodsz, ez nem túlélőtúra, így ha nem találunk semmit útközben akkor is lesz bőven étel, senki nem marad éhes az étkezések után. Ivóvizet csak néhány napra kell előre tartalékolnunk, hisz az út során számtalan helyen lesz lehetőség feltölteni személyes kulacsainkat. A legtöbb ilyen helyen szűrni kell a vizet, mert tisztasága nem biztosított.

Utazás

Guatemala Cityből Floresbe belföldi járattal repülsz, az út egy órás. Floresből speciális dzsippel indulsz Río Azulba, innen gyalog vágsz át El Miradoron keresztül Carmelitába, onnan helyi csirkebusszal utazol vissza Floresbe, ahol a járatod aznap indul vissza a fővárosba. Az esetleges különprogramok és kitérők közlekedési logisztikáját a túravezetőd helyben leszervezi. Ha nem kívánod a belföldi járatot igénybe venni, sokat spórolhatsz azzal, hogy a fővárosból busszal mész Floresbe és vissza. Egy teljes napot szánj az útra, ebben az esetben összesen két nappal hosszabb lesz a túrád teljes időtartama.

Felszerelés

Célszerűen, hatékonyan és spórolva pakolj. Trópusi expedícióra indulsz, tehát nem életveszélyes, ha elázol, és utána nem tudsz megszárítkozni. Több mint nyolc napon át vad, elhagyatott és távoli esőerdőben gyalogolsz majd, ahol a váltás ruhánál sokkal, de sokkal fontosabb, mennyit nyom a mérlegen a felszerelésed. Pár órán belül bármely tiszta ruhába beleizzadsz, így a profi dzsungeljárók nem is pakolnak váltás ruhát, inkább egy pótkést csúsztatnak a zsákjukba.

A túra alatt ennél több nem kell:

• kényelmes, bejáratott, közepes méretű hátizsák
• vékony, jó minőségű függőágy szúnyoghálóval és esővédő ponyvával egybevarrva
• kényelmes, bejáratott, jó minőségű túrabakancs (lehetőleg vízálló), 5-6 pár vékony pamut
• túra zokni (lehet helyben gumicsizmát is venni, ha abban túráztál már)
• 1 hosszú szárú erős nadrág
• 2 hosszú ujjú vékony ing (lehetőleg világos színű), 1 póló vagy atléta
• 1 vastagabb polárfelső/széldzseki VAGY egy kicsi, nyári hálózsák
• kendő vagy kalap és egy kötött, vastag sapka
• vastag, túrázásra alkalmas esőkabát
• 4 liter víz tárolására elegendő kulacs
• kézi, kerámiabetétes vízszűrő (minél kisebb)
• naptej, seb- és hasfertőtlenítő, hidratáló sók, vízfertőtlenítő tabletta
• szúnyogriasztó folyadék és/vagy tapasz
• bicska, kés, fejlámpa

Pénz, bank

Guatemala pénzneme a quetzál. A bankokban és pénzváltókban az eurót ritkán váltják, ezért ajánlott dollárt magaddal hoznod. Bankautomaták szinte mindenhol vannak, de többségük csak VISA rendszerű kártyát fogad el. A legjobb megoldás, ha a túrád helyszíni költségeire szánt pénzt dollárban hozod magaddal, és biztonsági tartaléknak van nálad egy (esetleg kettő) hitelkártya, előre beállított alacsony pénzfelvételi és vásárlási limittel.

Áram és kommunikáció

Guatemalában a hálózati feszültség 110 V, átalakító szükséges. Töltési lehetőség a gyalogtúra alatt nem lesz, ezért elegendő akkumulátor idővel készüljünk, ha fényképezőgépet vagy más elektronikát hozunk magunkkal. Mobiltelefon (roaming) a városokban és a legtöbb vidéki településen használható, de nagyon drága. Internetezési lehetőséget a túra során nem tervezünk, de természetesen, ha erre igény (vagy vészhelyzet) van, ez szinte bárhol megoldható a városokban.

Oltások, gyógyszerek, higiénia

Kötelező oltás nincs, azonban erősen ajánlott a Hepatitis A+B és tetanusz oltások beadatása. Ezek beadását legkésőbb 1 hónappal az utazás előtt meg kell kezdeni. Malária előfordul Petén egyes vidékein, de megelőző gyógyszer szedése nem szükséges. Amennyiben ragaszkodsz hozzá, azt érdemes itt Guatemalában beszerezni, az otthon kapható készítmények itt kint hatástalanok. További információért nézz körbe az Országos Epidemiológiai Központ honlapján. A higiéniás szint nem rosszabb, mint otthon egyes falvakban. Az éttermek és kifőzdék tiszták, nyugodtan ehetsz piacon, útszéli bódékban amennyiben túravezetőd javasolja. Csapvizet tóból és patakból ne igyál, az út során az ivóvizet tisztítjuk.

Vízum

Magyar állampolgárnak Guatemalába nem kell vízum.